A jövő héten összeülő új Országgyűlés már talán a hónap végén megismerkedhet azzal a javaslatcsomaggal, amely az egész államháztartást átformáló elképzelések egyik legfontosabb elemét, az önkormányzati reformot foglalja magában. A téma még a koalíciós tárgyalásokon sem zárult le, de még ha így volna is, akkor is hátra volna a neheze, hiszen ez is azokhoz a területekhez tartozik, ahol az ellenzékkel konszenzusra kell jutni, lévén hogy kétharmados törvény szabályozza. A javaslatok várhatóan kitérnek majd a kistérségek és a régiók kérdésére, az önkormányzati rendszer finanszírozására, sőt a választójogi rendelkezésekre is. A politikai támogatás meglétén kívül számos szakmai kérdésben is sok még a bizonytalanság, azt mindenesetre az eddigi tapasztalatok is igazolják, hogy a regionális-közigazgatási átszervezések rövid távon inkább viszik a pénzt, mint segítik a megtakarítást. Alapvető ellátási területeken kell bonyolult tulajdonlási és fenntartói viszonyokba beavatkozni, gyors eredmény nélkül; ahogy egy szakértő fogalmazott, három szegény megyéből még nem lesz egy gazdag régió. Az üzleti világ viszont minél gyorsabb, minél koncentráltabb reformot sürget, hogy megszűnjenek a mai állapotok, amikor az önkormányzati bürokrácia útvesztőjében való kiigazodás jelentős különmunkát igényel.
