Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyugat-dunántúli régió már 1996-tól részt vett egy határokon átívelő PHARE-keretprogramban, így a települések korábban szembesülhettek az uniós elvárásokkal. Egy részük már ekkor ráébredt a tervezés fontosságára, a többiek azonban csak az uniós csatlakozás közeledtével vagy azóta sem jutottak el eddig – mondta lapunknak Győrfi Gábor, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója. Szerinte az országban sem jobb a helyzet, a települések 70 százaléka „alibi stratégát követ”, terveikben nincs legitim tartalom, és nem az adottságok figyelembevételével kialakított jövőkép mentén tevékenykednek.
A dél-alföldi régió fejlesztési koncepciójához szerették volna csatolni a kistérségek stratégiai terveit is, ám annak ellenére, hogy rendelkezésükre bocsátották a tematikát, háromnegyedük használhatatlan anyagot adott le, nem gazdaságfejlesztés-orientált stratégiát, hanem kívánságlistát gyártottak – mondta lapunknak Szegedi Tamás, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója. A régióra és a kistérségre pénzforrási szintként gondolnak az önkormányzatok, de közös tervezésről szó sincs. Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója szerint még a regionális központnak kinevezett nagyvárosaink sem tekintenek megfelelő módon régióikra, a stratégiák nemhogy a tágabb térség igényeit nem veszik figyelembe, de még az agglomeráció érdekeit sem. Ha a saját környezetükben is képtelenek együttműködni, kérdéses, hogyan kapcsolódnak be az európai területi munkamegosztásba – hangsúlyozza Horváth.
A városi önkormányzatok belső szervezeti rendszere hosszú ideje változatlan, a stratégiai tervezésre sehol nem hoztak létre szervezeti egységet. Horváth szerint fontos lenne, hogy a nagyobb mennyiségű fejlesztési forrást felhasználó városok építészek, közgazdászok és szociológusok közreműködésével legalább 8-10 fős stratégiai osztályt működtessenek és jelentős változásra lenne szükség a területi statisztikai információs rendszerben is.
A szétosztott források régiós hatása eleve nehezen mérhető, mivel az első nemzeti fejlesztési tervben csak elkülönült pályázatokat finanszíroztak. A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség inkább olyan integrált programcsomagokat szorgalmazna, amelyek egymással kapcsolatban lévő térségi projektet valósítanának meg.
