Ugyan még nem ismert mindegyik program, ám a kiemelten kezelt munkaügynél már jórészt látszik, mivel állnak elő a parlamenti pártok. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nemrég úgy nyilatkozott, hogy az MSZP foglalkoztatáspolitikája alapvetően nem változik, vagyis marad a szociális munkaügy. A kormány a foglalkoztatás bővítésére szánt programoknál eddig is elsősorban a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő csoportokat célozta meg – kedvezmények járnak az őket alkalmazó vállalkozásoknak. A stratégia világos: ezek azok a csoportok, amelyek foglalkoztatása alacsony, így egyrészt pár ezer ember munkába állítása is látványos eredményeket hozhat, másrészt a foglalkozatási ráta is velük növelhető a leggyorsabban. A feketefoglalkoztatás ellen hirdetett háború emellett fokozatosan láthatóvá teszi a munkakapcsolatokat – ennek eredményeként lassan csökken az inaktívak száma és nő a foglalkoztatottság, miközben az államkassza bevételei is gyarapodnak. Az intézkedések hatása azonban még várat magára: 2005-ben a foglalkoztatás csupán 0,4-0,5 százalékkal növekedhetett.
A Fidesz ezekhez képest elég egyszerű foglalkoztatáspolitikát fogalmazott meg: a párt a tb-járulék radikális, 10 százalékpontos csökkentését tervezi, ami politikusai szerint egy idő után dinamizálná a gazdaságot és ezzel együtt a foglalkoztatást is. A vélemények megoszlanak: a munkaadói szervezetek eddig úgy nyilatkoztak, hogy az élőmunka terheinek nagyarányú csökkentése nélkül nem nőhet jelentősen a foglalkoztatás. A Fidesz ötletének a makrogazdasági egyensúlyra való törekvés határokat szabhat.
Az MDF regionális minimálbért vezetne be, szerintük ez a lemaradó térségekben növelné a foglalkoztatást. Szakértők nem tartják kizártnak, hogy e térségekben így többen állhatnának munkába, a munkavállalók és a kormányzat szerint viszont ez csak stabilizálná a regionális különbségeket. Az SZDSZ szerint a foglalkoztatás növelésére az egyetlen reális eszköz az egykulcsos adó.
Bodolóczki Linda