Január elsején változtak a munkaerő-kölcsönzés szabályai: a munka törvénykönyve módosításának az volt a célja, hogy a kölcsönzés ne jelenthessen kiskaput a közteher-fizetési kötelezettség alól és a munkáltatók ne éljenek vissza a munkavállalóval szembeni hatalmukkal. Az új szabályozás fogadtatása felemás: havonta akár egymilliárd forint is befolyhat az államkasszába, biztonságosabb helyzetet teremt a munkavállalók számára, a kölcsönbevevőkre és -adókra gyakorolt pozitív hatás azonban megkérdőjelezhető. Úgy tűnik, a legnagyobb probléma a törvénnyel kapcsolatban az, hogy nem adott felkészülési időt a kölcsönző cégeknek.
A törvény december 25-én jelent meg a Magyar Közlönyben, január másodikán pedig már életbe is lépett, ami nem adott lehetőséget arra, hogy a kölcsönadók korrigálják a béreket – mondta lapunknak Csaposs Noémi, az évente 12 ezer embert kölcsönző Trenkwalder Multiman ügyvezető-helyettese, a Személyzeti Tanácsadók Szövetsége munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó szekciójának vezetője. A törvény szerint hat hónapos kölcsönzés után ugyanolyan bérre jogosult a kölcsönzött alkalmazott, mint az, aki rendes munkaszerződéssel dolgozik a cégnél. Ennek megállapítása azonban nem könnyű, ez ugyanis nemcsak a munkakörtől függ, hanem a végzettségtől, képességektől is – a törvény pedig erre nem ad gyakorlati útmutatást.
Ráadásul a bérek korrigálása nagy utánajárással és adminisztrációval jár: a kölcsönző cégeknek át kell nézniük az adatbázisukat, és mivel a munkaszerződésbe nem nézhetnek bele, a munkavállalót kell nyilatkoztatni, hogy mennyi ideje dolgoznak a cégnél – véli Gárdus Zsuzsa, a hetente háromezer embert kölcsönző Adecco ügyvezetője. Az alkalmazó cégnek is nyilatkoznia kell arról, hogy az adott munkakörben mennyit keresnek a nála dolgozók.
A kölcsönvevők
Ezek után kell módosítani a szerződést, persze csak abban az esetben, ha a kölcsönvevő vállalja, hogy ugyanazt a bért fizeti ki a kölcsönzött munkavállalónak, ha nem, akkor új embert kell keresni. Az sem feltétlenül ösztönzi a cégeket a munkaerő megtartására, hogy a minimálbért a kölcsönzött munkaerőnek is ki kell fizetni.
Gárdos szerint az új törvény mindenképp a rövid távú kölcsönzés felé tereli a piacot: azok a cégek, amelyek költségmegtakarításra törekedtek ezzel a megoldással, ezt a szolgáltatást főleg rövid távon tudják csak eztán alkalmazni. Szerinte az sem elképzelhetetlen, hogy a minimálbér emelkedése és a törvényi változás arra ösztönzi a költségérzékeny vállalatokat, hogy kivonuljanak Magyarországról az olcsóbb országok felé vagy pedig inkább az olcsóbb szlovák munkaerőt importálják majd, szlovák kölcsönző cégeken keresztül. Véleménye szerint a törvény rövid távon kedvez a munkavállalóknak, hosszú távon azonban inkább a munkanélküliséget növeli.
A fizetésen felül más problémával is szembesülniük kell a kölcsönbe vevőknek: le kell ellenőrizniük, hogy a kölcsönzőnek van-e engedélye és szabályosan foglalkoztatja-e a munkavállalót. Ha nem kap meggyőző választ a kölcsönzőtől, akkor nem érdemes foglalkoztatnia a munkavállalót, hiszen a törvény őt is felelőssé teszi abban, hogy jogszerű legyen a foglalkoztatás: ha nincsen szerződés a kölcsönző és a munkavállaló között, akkor rendes munkaviszony jön létre a kölcsönző cég kihagyásával.
A cégek egyéves türelmi időt kaptak arra, hogy megfeleljenek a törvény azon kitételének, hogy a saját tulajdonban lévő kölcsönző cégtől nem lehet munkaerőt kölcsönözni. Ez a gyakorlat elsődlegesen azért alakult ki, hogy a vállalatok megkerüljék a kollektív szerződést – véli Csaposs. Szerinte a cégek mérlegelni fogják, hogy melyik éri meg nekik jobban: a jogszerű foglalkoztatás vagy a jelenlegi – immár törvénytelen – helyzet fenntartása és az esetleges bírságok kifizetése.
Ezek fényében Csaposs szerint mindenképp fontos volna, hogy a bérek korrigálására az érintettek türelmi időt kapjanak, és olyan szabályozás alakuljon ki, amely amellett, hogy védi a munkavállalók érdekeit, nem rettenti el a cégeket a kölcsönzéstől, és nem teszi rugalmatlanná azt a tevékenységet, amelynek legnagyobb előnye a rugalmasság. Erről a Személyzeti Tanácsadók Szövetsége a munkaügyi minisztérium írásbeli állásfoglalása után egyeztetni is szeretne a tárcával, illetve az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelettel.
Költségvetés
A jogszerűtlen foglalkoztatás eddig leginkább olyan formában jelent meg, hogy a kölcsönző cégek nem jelentették be a munkavállalót és nem fizették utánuk a közterheket. Csaposs szerint jelenleg százezer embert foglalkoztathatnak legálisan ilyen formában (ebbe a diákmunka nem tartozik bele), további ötvenezret pedig nem jogszerűen kölcsönöznek. Ha a törvény hatására minden munkavállalót bejelentenének, akkor a minimálbérrel számolva évi 12 milliárd forintos bevételhez jutna a törvény hatására a költségvetés – persze abban az esetben, ha nem az a pesszimista forgatókönyv következik be, azaz hogy a vállalatok külföldre viszik a tevékenységet vagy külföldről importálnak munkaerőt.
A piac
A munkaügyi minisztérium és a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara közös felmérése szerint a kölcsönzés egyre inkább terjedő foglalkoztatási forma Magyarországon (NAPI Gazdaság, 2006. január 18., 2. oldal). A megkérdezett több mint nyolcezer cég öt százaléka alkalmaz kölcsönzött munkaerőt – a vállalatoknál ez a foglalkoztatottak 15 százalékát érinti. A foglalkoztatottak mindössze 2,7 százalékát – 100-110 ezer ember – alkalmazzák munkaerő-kölcsönzés keretében.
A kölcsönzéssel foglalkozó cégek száma Gárdus szerint meghaladja az ötszázat. Az változó, hogy mennyi időre kölcsönöznek munkaerőt: vannak, amelyek csak szezonális munkákra, de sok olyan vállalat is akad, amely fél évnél hosszabb ideig, akár évekig is kölcsönzöz munkavállalót. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha egy multinacionális vállalatnál létszámstop van, az e fölötti igényét pedig kölcsönzésből fedezi, az off-shore cégek többsége is kölcsönzött munkaerőt használ az alatt az idő alatt, amíg kiderül, hogy marad-e tartósan Magyarországon, ezek mellett pedig költségmegtakarítási szempontokból a nem alaptevékenységhez kapcsolódó munkákra szoktak akár hosszú távon is kölcsönzött munkaerőt használni a cégek.
