Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
napi gazdaság
A magyar gazdaság egyik kerékkötője a munkaerőpiac alacsony mobilitása – ismétlik el rendszeresen a kormány, illetve gazdasági élet szereplői, kifejtve, mekkora gond, hogy a magyar ember nemigen költözik el munkahely-változtatási céllal, de ha teheti, még csak nem is ingázik 30 kilométernél messzebbre. A napi utazgatást a közlekedési infrastruktúra meg az anyagi terhek is hátráltatják, pedig legalább ez utóbbin már megpróbált könnyíteni az állam. 1998 óta van érvényben az a rendszer, amelynek keretében támogatást lehet kapni a dolgozók lakhatásához, utaztatásához, sőt a hátrányos helyzetű területeken való toborzáshoz is. Az adatokból azonban az derül ki, hogy az igazán soha ki nem használt lehetőségeket egyre kevésbé veszik igénybe – a toborzáshoz adható félmillió forintot például még egy cég sem igényelte –, az okokat a munkaügyi tárca még nem tárta fel. Részben az alacsony mobilitásnak tudható be az is, hogy az a szakma, melyből hiány van az egyik kistérségben, a szomszédos területen telített. Mindennek ismeretében a nehezen mozduló magyaroktól akár fel is nyithatnák az uniós munkaerőpiac sorompóit az idén májusban esedékes felülvizsgálat után. Sajtóértesülések szerint azonban az újakat eddig is tárt karokkal váró három EU-országhoz csak további három (Finnország, Portugália és Spanyolország) csatlakozik. Az EU soros elnöki posztját betöltő Ausztria várhatóan nem jár majd élen a könnyítésekben: attól tartanak, hogy az „ingázási távolságra” levő cseh és szlovák dolgozók beáramlása összeroppantaná az ország munkaerőpiacát.
