Nehezen találnak új gazdára a szőlőtermesztésre alkalmas, nevesebb hazai területek. A hegyközségek háza táján végzett felmérésünkből kiderül, hogy míg az egy-egy hegyközségen belüli árak között hatalmas eltérések lehetnek, az értékesítést tekintve a legalacsonyabb árkategóriában is nehézségek mutatkoznak.
Nem volt nagy forgalom a Balaton-felvidéki termőföldeknél, ahol Németh Lászlónak, a hegyközségi tanács titkárának tájékoztatása szerint nem annyira a minőség, mint a megközelíthetőség alakítja az árat – és az igencsak változó. A hektáronként 1 milliótól 6-7 millió forintig kínált parcellákból várhatóan 5-10 hektárnyit adnak el idén.
A tokaji borvidék hegyközségi tanácsának illetékesétől megtudtuk, hogy dűlőtől, fajtától függően 1–10 millió forint közötti, vagyis szélesnek mondható az árskála, de általános probléma, hogy elsősorban a kisparcellások (0,3–1 hektár) azok, akik az alacsony felvásárlási ár miatt a szőlészet feladását tervezik, így nagy, összefüggő területet (30-40 hektár fölött) venni nehéz.
Éppen ezért egyéb lehetőségek is kialakultak a szőlőtermelés mellett. Utóbbiak közül Pettenkoffer Zsuzsanna, a badacsonyi borvidék hegyközségi tanácsának titkára a Badacsonyban általános parkosítást emelte ki, amikor is a vevő a terület kötelezően előírt százalékán termeszt csak szőlőt, a többit másképpen hasznosítja. Ezekben az esetekben a termőföld aktuális állapota (művelt, kivágandó, üres) kevésbé mutatkozik meg az árban. Hasonló a helyzet a kunsági borvidéken is, ahol a szőlőtermesztésre alkalmas területeken egyre nagyobb az erdőtelepítés aránya. Itt a jellemzően 0,3 hektáros parcellákból tavaly néhány hektárnyit adtak el, volt szőlőbirtok, amelyet egymillió forintért. Valamivel magasabbak az árak az összesen 1500 hektárral rendelkező villányi borvidéken, ahol a kiöregedő szőlőparcellák 4–8 millió forintért, míg a frekventált helyen lévők 8–14 millióért találnak gazdára.
Héjjas István Péter