A nagy beismerések napjait éljük, de vajon hihetjük-e az elmúlt évek tapasztalatai után, hogy most aztán tényleg üvegszerűen áttetszővé vált az államháztartás gazdálkodása? Miért ne lennénk szkeptikusak e tekintetben, hiszen arról a kormánykoalícióról bizonyosodott be, hogy a legkülönfélébb trükkökkel próbálja leplezni a költségvetés és a többi alrendszer szánalmas helyzetét, amelyik anno nagy dérrel-dúrral elindította az üvegzseb-programot. Mi lehet olyan mágikus hatással az éppen választást nyerő pártokra, hogy ha az államkassza közelébe jutnak, egyszeriben mindenről elfeledkeznek, aminek valami kis köze lehet az ellenzékiként állandóan felhánytorgatott transzparenciához, felelős gazdálkodáshoz?
A válasz persze pofonegyszerű: menthetetlenül zülleni kezd a költségvetési gazdálkodás színvonala, ha azt nem az ésszerűség, a szakmai követelmények, hanem az aktuálpolitika irányítja. Szemlesütve mégsem a miniszterelnök vagy a pénzügyminiszter, illetve a politikai államtitkár jár majd ezután sem, hanem azok a köztisztviselők, pénzügyminisztériumi alkalmazottak, akik kénytelenek végrehajtani a „megrendeléseket”, bár tisztában vannak azok abszurditásaival. Csak néhány példát kiragadva: ilyen volt a ciklus elején, a 100 napos program során végrehajtott béremelés, a ciklus közepén az EU által elvárt hiányszámhoz igazodó, megszületése pillanatában kudarcra ítélt áfabevételi terv, majd az autópálya-projekt, aminek konstrukciója most dőlt össze. Ezenközben halovány kísérletek sem történtek eddig az elosztó rendszerek unalomig ismételgetett reformjára, pedig a valós problémák itt találhatók. Tarthatatlan, hogy 3,7 millió járulékfizető finanszírozza 10 millió ember egészségügyi ellátását. Tarthatatlan, hogy az adófizetők több százezres tömege mindössze a minimálbér után fizet közterhet, miközben a jóléti kiadások egyre dominánsabb részét teszik ki a mindenkori büdzsének. Tarthatatlan, hogy a munkavállalók közül minden ötödik-hatodik a közszférában dolgozik.
Veres János pénzügyminiszter szerint nem készül választási költségvetés 2006-ra. Mást nem is mondhatna. Mi erre nem látunk garanciát. Sajnos arra sem, hogy kormányváltás esetén felelős költségvetési politika következne. A piszok is zavarja a szemünket, de az még inkább, amit az üvegen át látunk.
