Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyarországi bútorgyártó és fafeldolgozó ipar túljutott a holtponton és erőteljes növekedésnek indult – derül ki a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség augusztusban készített gyorsjelentéséből. Idén az első félévben a bútorgyártás az ipari átlagnál nagyobb mértékű, mintegy 15,1 százalékos exportbővülést ért el, ami hozzájárult ahhoz, hogy a bútoripari ágazat több mint 9 százalékkal növelje termelését. Az uniós kereslet csökkenése ellenére a magyar export tovább bővült. A behozatal is növekedett az előzetes adatok szerint, a belföldi értékesítés emelkedésénél kisebb mértékben.
Rossz hír viszont, hogy a növekedés kevés számú bútoripari vállalatot érint, ráadásul a bútoriparon belül sem egyenletes. A piac mintegy 10-12 százalékát kitevő irodabútor-szegmens még mindig nem tudott kilábalni a három éve tartó nehéz helyzetéből. Igaz ugyan, hogy a termelés 2003 óta növekszik, ám az ülőbútorok nélkül számított termelés értéke még mindig mintegy hárommilliárd forinttal elmarad a 2002-es 17 milliárd forintos szinttől, a kereslet pedig folyamatosan csökkent az elmúlt három-négy évben.
A gyártók és a forgalmazók kivétel nélkül úgy érzik, hogy komoly gondok vannak a piacon. Ennek oka, hogy az irodabútorok területe túlkínálati piac, azaz lényegesen több a gyártó és forgalmazó, mint amennyire a kereslet alapján szükség lenne – mondta kérdésünkre Nagy Alajos, a Garzon bútorgyár elnök-vezérigazgatója. A választások elő- és utóhatásaként 2002-ben egymást követték a különböző irodaátadások, ünnepélyes megnyitók, ahol kivétel nélkül új irodabútorokat rendeltek. Ezt követően a költségvetési megszorítások nyomán az irodabútor-piac komoly vevőinek számító közületek, kormányzati szervek és önkormányzatok nagymértében csökkenteni kényszerültek megrendeléseiket. Az irodaház-átadások mintegy három éve tartó csökkenése tovább mérsékelte az irodabútorok iránti belföldi keresletet.
Bár 2005-re a szakemberek az irodaház-átadások növekedését várják, ennek hatása a bútorpiacon csak több hónapos késéssel érzékelhető.
Tovább növeli a kínálatot és rontja a hazai termelők esélyeit a tömegesen megjelenő – elsősorban Lengyelországból, Kínából és Szlovákiából származó – olcsó import, amelynek hatására jelentős árverseny alakult ki a magyar piacon. A termelők másfél év alatt mintegy 25-30 százalékkal voltak kénytelenek csökkenteni eladási áraikat. A szűkös anyagi források a megrendelőket olyan közbeszerzések kiírására sarkallják, ahol a legfőbb döntési szemponttá az ár lépett elő, háttérbe szorítva a minőséget és egyéb követelményeket. Az ilyen kiírások aránya 50 százalék fölé emelkedett az utóbbi években. A veszély éppúgy fenyegeti a nagyokat, mint a kicsiket. A nagy gyártók és forgalmazók sok esetben nem képesek olyan olcsó termékeket előállítani, mint kisebb versenytársaik, mivel kötik őket bizonyos költségnövelő minőségi szabványok, termékfejlesztési kötelezettségek – ezeket a kisebbek gyakran csak lemásolják –, amelyek a minőség rovására történő árcsökkentést nem teszik lehetővé. A kisebb termelők viszont gyakran a piac közelébe sem jutnak. Sokan a nyugati mintára történő összefogásban – például az Olaszországban sikeresen működő kooperációban – látják a hatékonyság növelését és ezáltal az olcsó importtal szembeni versenyben maradás lehetőségét. Ez azt jelentené, hogy az egyes összetevőket az arra leginkább alkalmas vállalkozás készítené el – kihasználva a méretgazdaságosság előnyeit –, minél nagyobb mennyiségben. Nagy szerint egy másik megoldás lehet a külföldre szállítás, elsősorban Nyugat-Európába, azon belül Németországba, ahová az export mintegy 70 százaléka irányul. Véleménye szerint elsősorban a nagy élőmunkát igénylő termékeknek van létjogosultságuk ezen a piacon. A drágább nyugati termékkel szemben az olcsóbb munkaerőforrás révén juthatunk versenyelőnyhöz, az alapanyagok ugyanis közel azonos áron szerezhetőek be mindenki számára. Ez az irodabútorokon belül leginkább az ülőalkalmatosságokra vonatkozik, amelyekből ma is jelentős mennyiséget exportálunk. Ezen a piacon is meg kell birkózni azonban az olcsó távol-keleti és kelet-európai versenytársakkal. A versenyben maradás, illetve versenyelőny szerzése elsősorban elfogadható árú, minőségi termékek gyártásával érhető el, aminek egyik feltétele az olcsó alapanyag-beszerzés, az úgynevezett kemény beszerzési politika révén.
Szintén a magasabb minőségű termékek gyártásában és a külföldi értékesítések növelésében látja a válságból kivezető utat Görömbei Csaba, a Sellaton Rt. vezérigazgatója. Szerinte elkerülhetetlen a termelők egy részének a csődbe jutása, javarészt azoknak, amelyek belföldön és elsősorban az állami szférába szállítanak; folytatódnak majd a cégeken belüli karcsúsítások és létszámleépítések. A mintegy 130 termelő által foglalkoztatott létszám 2001 óta több mint 45 százalékkal csökkent 2005-re. A forgalmazás területén a nyugati mintára történő átalakulás várható: a bútorok döntő hányadát nyomott árakkal dolgozó nagy multinacionális cégek forgalmazzák majd – mondta Görömbei.
