Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár az utóbbi néhány hét hírdömpingje után első blikkre úgy tűnik, hogy visszavonhatatlanul elúszott a kormány és a jegybank által közösen kitűzött 2010-es euróbevezetési céldátum, a csendesebb és józanabb hangok megjegyzik: nincs itt komoly probléma, „csupán” egy jó év kellene – a 2008-as. Miért is? A sokat emlegetett 2010-es bevezetés teoretikusan január elsejétől él majd. (Elvileg nem lehetetlen a több hónappal elcsúsztatott, évközi kezdés, ám ez csak feleslegesen bonyolítaná a költségvetés és a gazdasági szereplők életét, ráadásul mindenkinek jelentős többletköltséget okozna.) A piaci elemzők véleménye szerint nem valószínű, hogy 2008 előtt Magyarország vállalja az „előszoba”, az ERM–2 árfolyamrendszer bevezetését. Elvileg az ERM–2-beli feltételeket két teljes éven át kell teljesítenie a magyar gazdaságnak, ellenkező esetben az óra újraindul.
Maradva tehát a 2010. január elsejénél, nézzük meg, mikor is vizsgálódik majd az ECB. A sok tennivaló miatt az euróbevezetési „engedélyről” szóló döntés várhatóan már 2009 nyarán megszületik, így az alkalmassági vizsgálat 2009 tavaszán lehetséges. Csak márciusban áll rendelkezésre ugyanis az összes sorsdöntő makroadat (kamatszint, infláció, államadósság, nominális GDP) 2008-ról, míg 2009-ből csupán egy-három hónap számai lesznek meg. Így tehát a recept „egyszerű”, csak ezt az egy esztendőt kell „szépen megoldani”, és itt jöhetnek az ügyes könyvelők: egyetlen évre kell a bevételek növelését és a kiadások csökkentését „kezelni”, az államadósság egy részét a költségvetésen kívülre tenni... Sőt, egyes álmodozók szerint egy-másfél évre nem volna megoldhatatlan akár egy komolyabb bérmegállapodás sem; már csak azért is, mert 2008-2009 éppen egy négyéves politikai ciklus közepére esik (ekkor még lehetséges a szigor is). Így visszakerültünk oda, ahonnan elindultunk: minden a gazdaságpolitika főszereplőinek akaratán múlik...
