A nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma az elmúlt években jelentősen csökkent – derül ki az Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) adataiból; ennek fő oka, hogy a nemzetközi szabadalmi eljárásban a bejelentés benyújtható a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) nemzetközi irodájánál, valamint az Európai Szabadalmi Hivatalnál (EPO) is. Ha a bejelentő több Európán belüli vagy kívüli országban hatályos szabadalmat akar szerezni találmányára, érdemesebb ezekhez a hivatalokhoz fordulni és a bejelentésben megjelölni, hogy mely szerződő államokban igényel szabadalmat, mert így sokkal gyorsabb az eljárás, mint ha az egyes országok nemzeti hatóságaihoz külön-külön fordulna bejelentésével. Tavaly a legtöbb bejelentést a gyógyszeripar, a biotechnológia területen tették, jelentős még a gépelemekkel, a műszerekkel, a kémiával és a fémtermékekkel kapcsolatos bejelentések száma. A hazai bejelentők között a magánszemélyek vannak többségben, míg a külföldi bejelentők nagyobb része gazdasági társaság.
Magyarországon a rendszerváltás óta évről évre kevesebb találmányt hoznak létre, annak ellenére, hogy a világban folyamatosan növekszik a találmányok száma – mondta a NAPI Gazdaságnak Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára. Ma a legtöbb találmány Japánban születik, egymillió lakosra egy évben 3 ezernél több jut, míg Magyarországon ez a szám nyolcvanhét.
A magánszemély feltalálók hatvan százaléka negyven év feletti, sok közöttük a nyugdíjas – tudtuk meg Szász Józseftől, a Fővárosi Újítók és Feltalálók Klubjának vezetőjétől. A feltalálóknak nem a nemzeti szabadalmaztatás a legfontosabb, erre nem kényszeríti rá őket a hazai konkurencia. Ha szabadalmaztatnak, az európai vagy nemzetközi úton éri meg, több államra hatályosan, hogy minél nagyobb legyen a találmány piaca. A magyar szabadalmi eljárás akár két-három évig is elhúzódhat (más országokban ez az időtartam általában rövidebb), de a feltalálók nem türelmetlenkednek – egyébként is elégedettek az MSZH működésével; így ugyanis legalább van elég idejük arra, hogy kidolgozzák találmányuk piacra juttatásának részleteit. Az egyéni feltalálók általában kisebb találmányokkal rukkolnak elő, úgy mint társasjátékok, élelmiszerek, táplálékkiegészítők – mondta Szász.
A szabadalom – főszabályként – a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. A szabadalmasnak kizárólagos joga van a találmány hasznosítására a szabadalmi bejelentés napjától számított húsz évig, azokban az országokban, amelyekben azt engedélyezték. Az oltalom időtartamára évenként meghatározott összegű fenntartási díjat kell fizetni. Az egyébként nem olcsó fenntartási díj be nem fizetése – hat hónap türelmi idő lejártával – az oltalom megszűnéséhez vezet. A szabadalmat bejelentőnek a szabadalmaztatási eljárásban egyéb díjakat is fizetnie kell, míg a találmányra szabadalmat kap. A díjak nagysága eltérő attól függően, hogy a bejelentő azonos-e a feltalálóval. Magáért a bejelentésért (bejelentési és kutatási) díjat kell fizetni, amelynek összege – a hatályos GKM-rendelet alapján – feltaláló esetében 8500 forint, más bejelentő esetében jóval drágább, 34 ezer forint. A hivatal a feltaláló kérelmére 14 500 forintért, más bejelentő kérelmére 58 ezer forintért vizsgálja érdemben a hivatalos lapban közzétett bejelentést. A szabadalom megadása előtt újra fizetni kell, a feltalálónak 8 ezer forint, más bejelentőnek 32 ezer forint összegű megadási és kinyomtatási díjat. Ha ez a befizetés elmarad, úgy kell tekinteni, hogy a bejelentő lemondott az oltalomról.
Molnár Annamária