A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) nyilvántartása szerint év elején 44 egészségpénztár működött Magyarországon. Közülük sok eredetileg ágazati kötődésű volt, sőt többet egyetlen nagy munkáltató kiszolgálására hoztak létre. Mára azonban gyakorlatilag egyetlen zárt kassza sem maradt, bárki bármelyikbe beléphet tehát. Annak azonban, aki magának egészségkasszát keres, nem csak a szereplők száma, hanem az általuk kínált szolgáltatások mind sokrétűbbé válása is nehezíti a dolgát. A választási szempontok (amelyek súlyozásáról persze mindenkinek magának kell döntenie) eltérhetnek, az azonban tény, hogy senki sincs, akinek az egészségpénztári tagság ne érné meg. A legjobban persze azok járnak, akik munkáltatójuktól kapnak hozzájárulást, jövedelmük pedig akkora, hogy még egyéni befizetéseket is teljesítenek, „bezsebelve” az ezért járó adókedvezményt – szerencsés esetben (ha ügyesen választott valaki pénztárat) elég, ha egy családnak egyetlen ilyen tagja van.
Annak sem haszontalan, ha belép egy egészségpénztárba akinek se munkáltatói hozzájárulása, se visszaigényelhető adója nincs (például minimálbéres). A kasszák ugyanis a különböző szolgáltatóknál öttől egészen ötven százalékig terjedő kedvezményt lehetnek képesek tagjaiknak kiharcolni.
Egyes számítások szerint a nagyobb betegségek (amelyeknél egyébként szintén nem árt, ha az egészségszámlán már összegyűlt valamennyi pénzünk) akár ötödével kevesebbet emészthetnek így fel.
A kasszák közötti választást azonban ezek a kedvezmények nem igazán könnyítik meg. Ezekről ugyanis nem minden pénztár ad előre pontos és rendszerezett tájékoztatást. Abban az esetben sem könnyű azonban a dolgunk, ha az engedmények akár a neten is megtalálhatók. Ehhez pénztáranként kell kigyűjteni az összevetést segítő információkat, helyenként pedig csak a szolgáltatók nevének beütésével lehet a megfelelő site-ra eljutni. Ez is olyan tényező tehát, aminél nem úszhatjuk meg annak végiggondolását, számunkra mi is a legfontosabb (rendszeresen vagy sohasem megyünk gyógyüdülésre, költünk-e szemüvegre, kontaktlencsére – és így tovább). Célzottan már jobban tájékozódhatunk, de ekkor sem szabad elfeledkezni arról, hogy általános szabályként megállapítható: ahogy nő egy pénztár használóinak száma, úgy híznak a tagjaik számára felajánlott szolgáltatói kedvezmények. A Patikapénztár esetében például a Fotex-Ofotért az indulás évében 20 százalékos, ma viszont már 35 százalékos kedvezményt ad a listaárból. Ebből a szempontból nem elhanyagolható a szektor összesített súlya sem, hiszen minél elterjedtebb az egészségpénztári tagság, annál jobban szeretnék őket ügyfélként megnyerni az egészségügyben érdekelt különböző szolgáltatók.
A Patikánál egyébként úgy vélik, hogy régi igazság, ha választásra kerül a sor és az ötnél több dologból történik, az ember elveszti a fonalat, és nagy valószínűséggel nem a számára legkedvezőbb döntést hozza. Érdemes tehát a preferenciák (ezek felállításában próbálunk segítséget nyújtani a mellékelt táblázattal) alapján valamiféle előszűrést végezni, és csak a listán maradtakat alaposabban megvizsgálni. A precízebbek akár minden egyes szempontnál meghatározhatják annak fontossági súlyát (erre a Patika szakemberei szerint legjobb az 1-től 7-ig terjedő skála, mert az 1–5 az nagyon osztályozós, az 1–9 pedig már túl tág), így végül elegendő a kiértékelés végére rátekinteni, a számok magukért beszélnek majd. Autó vásárlásakor egyébként meglepően sokan alkalmaznak ilyen metódust, ne sajnáljunk legalább ennyi erőfeszítést az egészségünk megfelő biztosításától.
Economx