– Az egészségpénztári kiadásokat szabályozó rendelkezések a piaci szereplők egy része szerint igen felemásra sikeredtek. Nem tervezik, hogy enyhítenek néhány bürokratikus előíráson?
– A 2004 júniusától kötelezően alkalmazandó kormányrendelet első ízben terelte jogszabályi keretek közé az egészségpénztári ellátórendszert, a finanszírozható szolgáltatásokat pedig igen széles körben határozta meg. Az ellátások közé minden olyan tevékenység bekerült, amelyet az Országos Egészségpénztár (OEP) nem – vagy csak részben – finanszíroz. A szolgáltatási rendelet külön hangsúlyt fektet a prevencióra. Ez is jelzi, hogy a kormány az egészségpénztári rendszeren keresztül is ösztönzi az egészség megőrzését biztosító, az egészséges életmódra nevelést lehetővé tevő szolgáltatások igénybevételét. Szeretnék már itt kitérni az egészségpénztári adókedvezményekre is. A kormányzat egyértelmű szándéka, hogy a pénztári befizetésekre vonatkozó kedvezmény a jövőben is érvényesíthető legyen.
Azt hiszem egyébként, hogy az említett „bürokrácia” inkább félreértéseken, mint valós tényeken alapul. A korábbi sajtóhírekkel ellentétben ugyanis a prevenciós szolgáltatásokhoz kapcsolódó adókedvezmény igénybevételére nem csak egészségügyi állapotfelmérést, személyes egészségterv készítését követően nyílik lehetőség. Ezt megalapozhatja például bármilyen szűrővizsgálat is.
– Nem kifejezetten erre a kitételre gondoltam, bár az sem kedvező jelenség, hogy néhány kassza 20-25 ezer forintért árusít egészségtervet. Miért előírás viszont az orvosi szolgáltatás igénybevételekor az előzetes szerződéskötés, és mi a haszna annak, hogy például egy pingpongütő megvásárlásához előbb háziorvoshoz kell menni?
– Az előbbi kötöttség csupán formaság, a szerződéskötés ugyanis akár egy internetről letöltött nyomtatvány kitöltésével is megejthető. Ráadásul az egészségpénztáraknak is érdekük, hogy minél szélesebb szolgáltatói kört tudjanak felmutatni. A második dolog azonban valóban érdemi. Mindjárt érthetővé válik ez az előírás akkor, ha belegondolunk: az egészségügyi szerep figyelembevételétől teljesen azért nem lehet eltekinteni. Ez egy állam által adókedvezményekkel nagymértékben „megerősített” rendszer, amelyben szükségszerűen gátat kell vetni a versenyszerű sporttevékenység támogatásának. Sok orvos tapasztalata igazolhatja, hogy a sportok egy részénél az azt űzők nem őrzik, hanem éppen kockáztatják egészségüket. A valóban hasznos, az egészség megőrzését biztosító sporttevékenység azonban – az említett kockázatok ellenére is – igénybe vehető adókedvezménnyel támogatott egészségpénztári szolgáltatásként. Úgy gondolom, hogy ez a pénztártagok számára igen kedvező lehetőségeket biztosít.
– Az egyik egészségpénztári szakember szerint durván sérti a versenysemlegességet, hogy a fog- és szájápolási termékeket a jogszabály szerint kizárólag gyógyszertárban lehet az egészségszámla terhére megvásárolni, miközben a szakboltokban szélesebb a választék, a hipermarketek pedig ezeket sokkal olcsóbban kínálják.
– A jelenlegi rendszerben (amelyhez igazodik az egészségpénztári szabályozás is) a gyógyszerellátásra szakosodott intézmények a gyógyszertárak. A jogalkotó egy ilyen előírással értelemszerűen azt is jelzi, hogy az egészségügyi termékek árusítására szakosított intézmények adókedvezménnyel történő támogatását tartja indokoltnak. Nyilvánvalóan ebben sem nehéz megtalálni a logikát.
– És mi a helyzet a támogatás összegének limitálásával? Ebbe ugyan már láthatóan beletörődtek a kasszák, de korábban igen sok kritika érte az új rendszert…
– Az elfogadott kormányrendelet céljai közé tartozott néhány nem kíván folyamat korlátozása is. Nem vitatva a sport és az üdülés kedvező élettani hatását, indokolttá vált megszüntetni a nagy értékű üdülések és az élsport egészségpénztári rendszeren keresztüli támogatását. Ennek érdekében az idei évtől az üdülés és a sporteszközvásárlás támogatott igénybevételére csak meghatározott összeghatárig van mód. (Ez az összeghatár üdülés/sporteszközvásárlás esetén évi 160/75 ezer forint, amennyiben családtag is igénybe veszi a szolgáltatást, akkor összesen 240/113 ezer forint.) Az üdülési szolgáltatás igénybevétele esetén – mint az már szóba került – további feltétel, hogy ennek valamilyen formában egészségügyi célhoz kell kötődnie. Így jelenleg már csak a rekreációs üdülés, a gyógyüdülés és az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét is tartalmazó, úgynevezett egészségügyi üdülés vehető igénybe egészségpénztári szolgáltatásként.
– A Patikapénztár megrendelésére a GfK által készített felmérésből az mindenképpen világossá vált, hogy az emberek sem az OEP tényleges szerepével, sem az egészségpénztárak funkcióival nincsenek tisztában. Ez mekkora zavart okoz a rendszerben?
– Az egyik probléma valóban az, hogy az egészségügyi kiadások terén nem igazán válik el, mi az, amit az OEP finanszíroz. Az lenne szerencsés, ha az összes olyan kiadást, amit a lakosság zsebből fordít az egészségügyre, integrálnák az egészségpénztárak. A kasszák tehát összekötő kapocsként működhetnének. Ehhez persze annak is világosan ki kell derülnie, hogy mi az, amit egészségügyi szolgáltatók az OEP által finanszírozott kötelezőn túlmenően kiegészítőként biztosítanak. A két rendszer megfelelő összekapcsolása hosszú távon elősegítheti a hálapénz visszaszorulását. Ugyanakkor a hálapénz teljes megszüntetéséhez ez önmagában természetesen nem elegendő. Ehhez olyan társadalmi szemléletváltozás szükséges, ami az egészségügyi szolgáltatások igénybevevőit vásárlói, fogyasztói szerepbe helyezi.
– Általános vélekedés szerint a hálapénz eltüntetésére csak átfogó reform megvalósításával lenne esély. Egy ilyen folyamatban milyen szerep juthatna az egészségpénztáraknak?
– Az 1994 óta működő egészségpénztári rendszer közelmúltban felgyorsult fejlődése remélhetőleg hosszan tartó folyamat lesz. Arra számítunk, hogy az egészségpénztárak továbbra is a kiegészítő egészségbiztosítási ellátások alapvető intézményei maradnak. A jövőbeni folyamatokkal összefüggő kiemelt cél, hogy növekedjen a kasszák ellátásszervező funkciójának jelentősége. Így a pénztárak az egészségügyi szolgáltatási piacon a kereslet integrálásával fontos szereplővé léphetnek elő. Ezáltal nagyobb eséllyel érhetnek el kedvezőbb árat és jobb minőséget a kiegészítő egészségügyi szolgáltatások piacán. Jelentős mértékben függhet persze a pénztárak helye, szerepe attól is, hogy az egészségügyi reform folyamatának részeként milyen szerkezetű (strukturális), illetve finanszírozási változásokra kerül sor.
– A jelenlegi feltételek mellett mekkorára duzzadhat az egészségpénztári létszám?
– Ezen a téren irányadónak az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot tekinthetjük, a jelenlegi mintegy 358 ezer fős egészségpénztári létszám így 1,2 millió fölé emelkedhet.
– A népesség nagyságát figyelembe véve nem csekély szám ez?
– Ebben a rendszerben a legalacsonyabb jövedelműek sajnos valóban nem tudnak részt venni. Ugyanakkor már azoknak is megéri belépni valamely egészségpénztárba, akik legalább egy kismértékű (akár 2-3 ezer forintos) rendszeres havi megtakarítást el tudnak érni. Ez a tény hatalmas növekedési tartalékot jelent...
– Aki az egészségügyi előtakarékossági rendszer lehetőségeit kihasználja, szereti látni: a pénze szépen gyarapodik. Alighanem ezt felismerve kezdték a nyugdíjpénztárak mellett a kasszák is tavalyi, igazán impozáns hozamaikat reklámozni. Elképzelhető, hogy többek között éppen ezért, a kötelező adatközlés terén változtatnak az előírásokon?
– Az egyéni megoldások miatt a hozamszámítási mód terén már korábban jelentős szigorításra került sor. A zavaró jellegű összehasonlításokat a jogszabály már most egyértelműen tiltja. Mint mindenütt, az egészségpénztári szférában is előfordulnak marketingszempontok alapján kiválasztott információk. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) azonban igen élénk ellenőrzési tevékenységet végez ezen a téren. A jogkövető magatartás kikényszerítésére ez meglehetősen hatékonynak tűnik.
Economx