Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Budapesti Értéktőzsdéről és annak a gazdaságban betöltött szerepéről számos tanulmány, dolgozat született, de csak kevés szerző vállalkozott, vállalkozik arra, hogy az általános bemutatáson túl a hazai értékpapírpiac jövőjével is foglalkozzon. A Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének műhelyében dolgozó Benyo Iván mégis ezt tette esettanulmányában. A BÉT-kérdés tényleg azokat a problémákat veti fel, amelyek meghatározóak a magyar tőkepiac szempontjából. Az értékpapírpiac ezen szabályozott kereskedési formájának általános bemutatása természetesen itt sem marad el, de az eltérő megközelítést már az is mutatja, hogy a szerző külön részt szentel a tőzsdék bevételeinek és kiadásainak. Benyo ezenfelül rámutat azokra a kihívásokra is, amelyekkel a technológiai fejlődés és a globalizáció miatt kellett szembenézniük a tőzsdéknek az elmúlt időszakban.
A kérdés aktualitását jól mutatja, hogy a Nemzetközi Tőzsdeszövetségnek készített tanulmány is csupán hat évvel ezelőtt, 1999-ben fogalmazta meg pontosan azt a három üzleti modellt (globális, regionális és diverzifikált tőzsde), amelyeket az értéktőzsdék az új helyzetben választhatnak. Ez természetesen azzal is jár, hogy a korábban hagyományosan szövetkezeti formában működő, az értékpapírpiacokat működtető szervezetek új tulajdonosi formát, legtöbbször a részvénytársasági működést választották. Ez ugyanis – akárcsak a gazdasági társaságok esetén –, kiszélesíti a tőzsdék lehetőségeit. A partneri együttműködések (vertikális és horizontális integráció), az egyesülések, az ellenséges vagy baráti felvásárlások ugyanis olyan a reális esélyekké váltak napjainkra, amelyekkel adott esetben élniük kell a tőzsdéknek. Ezek a lehetőségek állnak a Budapesti Értéktőzsde előtt is. A szerző be is mutatja azt négy forgatókönyvet, amely jelenleg szóba kerülhet: a londoni értéktőzsdéhez, az Euronexthez, a frankfurti értéktőzsdéhez való partneri kötődést vagy esetleg egy Bécs–Budapest–Párga–Varsó szövetséget. Az elmúlt egy év nagyrészt már választ is adott erre a kérdésre, miután tavaly májusban a HVB Bank vezette osztrák konzorcium (Erste Bank, Kontrollbank, Raiffeisen Zentralbank és a Wiener Börse) 68,8 százalékos részesedést szerzett a Budapesti Értéktőzsdében. A BÉT vezetése e lépés óta regionális tőzsdeszövetség kialakítása mellett teszi le voksát, aminek következő lépéseként a bécsi és a budapesti tőzsde közösen indulna a varsói börze év végére tervezett privatizációján. Ezek a tények ugyanakkor mit sem vonnak le a tanulmány érdemeiből, különösen, hogy a szerző maga is elsősorban vitaindítónak tartja művét. A dolog ugyanis egyáltalán nem dőlt még el – elég figyelembe venni, hogy például a frankfurti értéktőzsde arra is kész, hogy akár ellenséges felvásárlással is befolyást szerezzen a londoni tőzsdét üzemeltető társaságban. Ennek tükrében nem nehéz elképzelni, hogy nálunk is sok minden történhet még.
