Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A közel kétszázezer halálos áldozatot követelő ázsiai katasztrófa és a nyomában maradt ötmillió hajléktalan, sérült, nincstelenné vált emberről való gondoskodás példátlan szolidaritást váltott ki világszerte, s ebben élen jártak az orvosok. Bár nehéz megállapítani, kit illet a szervezetek közül az elsőbbség, valószínűleg az Orvosok határok nélkül ért elsőként a helyszínekre. Szerencsére meglehetősen hamar sikerült eldönteni, hogy az ENSZ szakosított szervezete, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fogja koordinálni az akciót. A feladat súlyát jól jelzi a WHO figyelmeztetése: ha nem tudják megakadályozni, hogy a túlélők között a cunamik után csaknem törvényszerűen bekövetkező járványok törjenek ki, akkor a katasztrófa áldozatainak száma a duplájára emelkedhet. Az, hogy ez eddig nem következett be, és egyre csökken a járványveszély, elsősorban az egészségügyi segítségnek tudható be. A legtöbb országban ugyanis az ellátó struktúrát az árhullám elsodorta – vannak körzetek, ahol a kórházak és rendelőintézetek 60 százaléka megsemmisült. (Indonézia Aceh tartományának egyik katonai kórházában például a száz fős személyzetből mindössze tízen maradtak életben.) Ezért a tábori kórházak mellett a WHO mozgó laboratóriumokat küldött a körzetbe a betegségek időbeni azonosítása érdekében. Thaiföld kórházait szerencsére nem érte el a csapás. Mint William Aldis, a WHO helyi igazgatója elmondta, a thai orvosok 8000 sérültet láttak el, és minden ezerből csak három halt meg, ami rendkívül jó eredmény tömegszerencsétlenség esetében.
Az egészségügyi segítség azonban nem merülhetett ki a sérültek ellátásában – bár ez volt a legsürgősebb, mivel még egy apró vágott seb is néhány óra alatt trópusi fekéllyé válhat. A legfontosabb cél a járványok – különösen a kolera, a vérhas, a Dengue-láz – kitörésének megakadályozása volt. Ehhez nemcsak kórházakra és laboratóriumokra volt szükség, hanem higiénikus körülmények megteremtésére olyan körülmények közepette, amelyek ezt csaknem lehetetlenné tették. A legfontosabb a tiszta ivóvíz biztosítása volt: a WHO több millió víztisztító tablettát küldött, sürgősségi gyógyszercsomagokat, amelyek három hónapra biztosítják több mint 2 millió ember napi igényeit, valamint több mint tízezer műtét elvégzéséhez elegendő műszereket. Emellett olyan, elméletileg nem egészségügyi, de a katasztrófahelyzetben a túléléshez szükséges eszközöket, mint légy- és szúnyogirtó szereket, amelyek segítenek számos betegség, köztük a malária terjedésének megakadályozásában.
Indiában a kormányszervek vették kezükbe az ellátást, és több mint 250 ezer embert láttak el, több mint 1200 orvost vetve be e csatába.
A WHO megállapította, hogy a katasztrófa sújtotta területeken nem tört ki járvány, de továbbra is fokozott éberségre van szükség, mert még mindig 150 ezren vannak fertőzésveszélyes helyzetben. A világszervezet most már az előrejelzésre koncentrál, és igyekszik segíteni a helyi szerveknek az egészségügyi infrastruktúra helyreállításában. Emellett koordinálja több mint negyven különböző orvoscsapat működését és a megfelelő helyekre irányítani a segítséget. Így például Acehben nincs szükség több tábori kórházra, mégis egyre újabbak érkeznek, miközben még számos hely van, ahová nem sikerült eljutni, elsősorban az amerikai haditengerészet helikopterein.
