A monetáris tanács tavaly december 20-i kamatdöntő ülésén – amikor 50 bázispontot vágtak – 50–75 bázispontos csökkentésről döntöttek a testület tagjai – derült ki a pénteken nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvből. A szavazáson a tagok közül heten az 50 bázispontos vágásra voksoltak, s csak egy támogatója volt a nagyobb csökkentésnek (Kopits György nem vett részt az ülésen). A jegyzőkönyv szerint a kisebb lépés támogatói az óvatosság jegyében nem javasolták túllépni a piac által várt 50 bázispontos mértéket. Hangsúlyozták, hogy az óvatosság szükséges, mivel a pénzügyi piaci folyamatok nem a fundamentumok alakulásához igazodnak. A nagyobb kamatcsökkentés támogatói szerint is szükség van az óvatos jegybanki kamatpolitika folytatására, ugyanakkor véleményük szerint 75 bázispontos lépés még nem megy túl ennek a határán, a piac számára is elfogadható lenne, és nem veszélyeztetné a stabilitást – derül ki a feljegyzésből. A 75 bázispont melletti érv volt a kedvező inflációs fejlemények mellett a bérnövekedési ütem csökkenése is.
A jegybank az új módi szerint a „kamatos” ülést követően 3 héttel teszi közzé az MT ülésének kivonatos jegyzőkönyvét (NAPI Gazdaság, 2004. december 7., 1–3. oldal). A nemzetközi gyakorlat alapvetően hasonló: az USA-ban a Fed a kamatdöntést követően ugyancsak három héttel teszi közzé a minutest. Az euróövezet központi bankja, az ECB vezetése havonta kétszer ül össze, közülük az első hoz(hat) kamatdöntést. Az ECB nem ad ki jegyzőkönyvet, hanem részletes sajtótájékoztatót tart, majd közleményt hoz nyilvánosságra, gyakorlatilag közvetlenül az ülés után.
A nem eurótag Bank of England jelenleg a havi üléseket követő második hét szerdáján publikálja a minutest. A szintén nem euróövezeti Svédország központi bankja, a Riksbank döntéshozó testülete évente 8 alkalommal tart kamatülést, s két hét késéssel jön ki a jegyzőkönyv. Dániában pedig a nemzeti bank Board of Governorsa minden nap ülésezik, és akár naponta változtathatja az irányadó kamatlábat – az ülésekről nem adnak ki jegyzőkönyvet.
