A jelenleg zajló Európa-bajnokságnak máris megvan a legnagyobb nyertese, noha a pályán még távol vagyunk a végső döntéstől: a britek fiatal csillaga, a rendkívül agresszív Wayne Rooney értéke ugyanis az első három mérkőzés után megsokszorozódott. Az Eb előtt Roman Abramovics, a Chelsea orosz tulajdonosa 15, mások szerint 30 millió dollárt kínált a tinédzserért, most viszont már 50 millió fontra, több mint 90 millió dollárra tartja az Everton főnöke, David Moyes „portékáját”. Az orosz milliárdos számára azonban vélhetően nem is ez jelenti a legnagyobb gondot, hanem az, hogy Moyes szinte naponta változtatgatja a véleményét arról, hogy egyáltalán eladják-e a fiatal tehetséget vagy sem. Ez alighanem érthető is, hiszen a támadó népszerűségét kihasználva az Everton ismét visszatérhet a ladarúgóélet nemzetközi vérkeringésébe – jelenleg a játékos nevével díszített mezek jobban fogynak, mint az eddig legjobb futballrelikviának tartott beckhames polók. Ráadásul leginkább Ázsiában nő a kereslet, amely az európai klubok által még csak kevéssé felderített terület. Az Everton egyébként a történetének első profiszerződését 2003-ban kötötte meg Rooney-val. Az Eb-n most négy gólt szerző tinédzser ekkor heti 13 ezer fontos fizetést kapott, s már ez igencsak nagy ugrás volt, hiszen korábban mindössze 80 fontért futballozott. A fiatal brit fenomén példája is mutatja, hogy folyamatosan új sztárokra van szükségük a kluboknak és a befektető cégeknek is, hiszen például a már korábban is magasan jegyzett, s egyelőre szintén négy gólig jutó Ruud Van Nistelroy helyzete lényegében semmit sem változott a játékospiacon.
Az új csillagok mellett azonban már jó néhány hatalmas bukást is szültek a csoportmeccsek. A csehekkel szemben elvérző, és így kieső németeknél hatalmas csalódást okozott a teljesítmény, s Rudi Völler szövetségi kapitány már a meccset követően lemondott posztjáról. Hasonló sors várhat a szintén rendkívül gyengén szereplő olaszok szövetségi kapitányára, Trapattonira is. Neki némi gyógyírt jelenthet, hogy éppen lejár a szerződése. Az ügyben még nincs döntés, de sokan máris Trapattoni utódját találgatják, Marcello Lippit emlegetve várományosként. A spanyoloknál, akik szintén búcsúztak, Inaki Saez edző széke is erősen inog, pedig korábban arról szóltak a hírek, hogy bármilyen eredményre jut a nemzeti tizenegy, a szövetségi kapitány posztja biztos.
Ha az Euro 2004, vagyis az idei Európa-bajnokság csoportmérkőzései után hirdetnék ki az eredményt, akkor néhány kisebb sportszergyártónál igencsak dörzsölhetnék tenyerüket a menedzsmentben ülők. A nagy cégek, vagyis az Adidas, a Nike és a Puma által felszerelt csapatok fele, illetve több mint fele ugyanis már elvérzett az első három forduló után, viszont az Umbro és a Hummel által „kistafírozott” együttesek mindegyike az egyenes kieséses szakaszig jutott. (A tét nagyságát mutatja, hogy például az Adidas a labdarúgáshoz használt cikkeiből tavaly csaknem 6,3 milliárd dolláros árbevételt könyvelhetett el.)
Az Adidas „kegyeltjei” közül már elbúcsúzott a tornától Németország, Lettország és Spanyolország, s csupán a görögök és franciák folytatják a küzdelmeket – ráadásul egymás ellen. A Puma által felszerelt bolgárok, olaszok és svájciak is kiestek, s mindössze a csehek jutottak tovább. A Nike döntetlenre állt a csoportmérkőzések után: a portugálok és a hollandok az egyenes középdöntőben folytatták, a horvátok és az oroszok viszont hazautaztak.
Az Umbro ugyanakkor Angliát és Svédországot látta el sportfelszereléssel, a Hummel pedig Dániát. Igaz, a két sportcég sikere nem kis mértékben azon múlott, hogy a dánok és a svédek igencsak „barátságos” – az olasz lapok és közvélemény szerint egyenesen bundagyanús –, 2:2-es eredményre jutottak egymással a csoportmérkőzések záró fordulójában.
Szegő Miklós Iván