Sokba nem kerül, de zavarba ejtő a koncepciótlanság, s a már kínos semmit mondás bosszantó egyvelegétől egyelőre nem lesz magyar gazdasági csoda. A kormány csaknem egy éve állította fel az ország versenyképességét segíteni kívánó versenyképességi tanácsot (VT). E grémium – amelynek tagjai az érintettnek gondolt tárcák mellett különböző vállalkozói lobbi-szervezetek is – azóta mintegy féltucat alkalommal ülésezett, egy ilyen szervezethez mérten „természetesen” nem sok sikerrel. Az üléseken történteket hagyományosan jótékony homály fedi, ám az eredmény önmagáért beszél: a testület résztvevői még nem jutottak egyről a kettőre. A VT üléseit követő sajtótájékoztatókon általában nagy koncepciók vázlatait ismertetik és frázisokat pufogtatnak. Azt azonban soha senki sem tudja, hogy mikor történik valami kézzel fogható. Általában csupán arról születik – a látszat szerint közmegegyezéssel – döntés, hogy miről döntsenek a következő ülésen. Szólnak még néha arról is, hogy milyen fontos is volna tenni valamit: Magyarország különben lemarad a régió kis országai közt a befektetőkért folytatott küzdelemben. A jelek szerint a VT tegnap végre konkrét döntés elé került, a dilemma komoly: a rövid és hosszú nadrág közül kell majd választani. A döntést segíti majd a VT mellé felállított két másik szervezet is...
