Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A kormány határozatot hozott arról, hogy az államháztartási hiány mértéke és terjedelme egyaránt csökken a következő években. Liberális gazdaságpolitikusként hogyan viszonyul ehhez?
– Hasonló deklaráció jó lett volna már korábban is, akár már a kormányprogramban is. Önmagában az a bejelentés, hogy egy pénzügyminiszter ezentúl óvja az adófizetők pénzét és minél kevesebbet vesz el tőlük, az utóbbi évek tapasztalata alapján nagyon kedvező jel. Az ütemnél természetesen a realitások diktálnak majd.
– A tavalyi utolsó negyedévi gyorsuló növekedés tükrében milyennek látja a gazdaság középtávú kilátásait?
– A magyar gazdaság szerkezete a kilencvenes évek második felében exportorientálttá vált és ezen lényegében az utóbbi évek sem módosítottak. Idén a fokozatos kiigazítás idejét éljük. A külső élénkülés, a kereslet és az ehhez szükséges technológiai fejlesztések miatt a növekedést újra az export és a beruházások húzzák majd. Ennek eredményeként középtávon a korábbi években megszokottnak tekinthető négyszázalékos ütem közelébe juthatunk. Mindezt befolyásolhatja a következő három évben az előnyös földrajzi helyzet is. Az infrastruktúra-fejlesztések és az uniós tagság nyomán előnyös lehet a balkáni és a keleti kereskedelem befogadása is.
– Az adópolitika egyelőre nemzeti hatáskörben marad az EU-ban. Milyen adójavaslatai vannak a GKM-nek a Versenyképességi Tanács számára?
– A tanács korábban megrendelte az adórendszer felülvizsgálatára irányuló munkát a Pénzügyminisztériumtól, ez azonban a kívánatosnál lassabban készül. A gazdasági tárca közgazdasági részlege és apparátusa ezt az időszakot arra használta, hogy folytassa a különböző érdekképviseletektől kapott anyagok felhasználásával a felülvizsgálatot, valamint javaslatokat tegyen a legkritikusabbnak tartott pontokon.
Ezek egyike az iparűzési adót érinti. Az ilyen jellegű adónem ugyanis a versenytárs országokban ismeretlen. Ennek kiváltására már korábban több javaslatot is megfogalmazott a tárca, ezek alapján például az iparűzési adó 25 százalékát le lehet vonni a nyereségadó-alapból. Most e számításokon alapulóan haladunk tovább; azt vizsgáljuk, hogyan lehet az önkormányzati források veszélyeztetése nélkül továbblépni. Az egyik elképzelés szerint 2005–2006-ra ezt az adónemet fokozatosan teljes mértékben levonhatóvá tesszük a nyereségadóból. A másik szerint ezt kiváltanánk mondjuk egy „nyereségadó kettővel”, ekkor a társasági adókulcs változatlan marad, viszont bevezetünk egy osztozási arányt a központi költségvetés és a helyi önkormányzat között. Az utóbbinak így végső soron adócsökkentés a következménye.
– A szlovák egykulcsos példa a személyi jövedelemadónál vagy az áfánál vonzóbb?
– Elsősorban a személyi jövedelemadóval foglalkozunk, mivel a munkáltatók fejével próbálunk meg gondolkodni. Az egykulcsos szja áttekinthető adórendszert jelenthetne. Az áfa egykulcsossá tételét egyelőre azért nem vizsgáljuk, mert ez ma a legbiztosabb, kiszámítható bevételi forrás a költségvetés számára.
– Mikortól kínálhat a külföldi befektetőknek egyablakos ügyintézést az ITD Hungary?
– Várhatóan 2004 második-harmadik negyedévétől a nagyberuházók számára már működik majd ez a fajta szolgáltatás. Az eljárás egyre inkább az elektronikus ügyintézés irányába tolódik el, s ezt is először a nagyokon próbáljunk ki. Jövőre az egyablakos ügyintézés valószínűleg kiterjedhet a közepes méretű beruházásokra is.
– Egyre népszerűbb gondolat mostanában a privát és közszféra közti együttműködés (PPP). A következő 1-2 évben milyen PPP-projekteken gondolkodik a gazdasági tárca?
– Az úgynevezett PPP rendszerek a világ összes országában azért alakultak ki, mert korlátozottak a költségvetés lehetőségei, amelyet kitágít ez a konstrukció. A Financial Timesban már közzétettük az M6-os autópálya első szakaszára vonatkozó pályázati felhívást. Amennyiben ez a beruházás sikeres lesz, úgy a következő szakasz is PPP típusú lehet. Az autópálya-beruházásoknál a tőke megtérülése érdekében számítani kell viszonylag biztos jövedelemre, ilyet előreláthatóan valamilyen rendelkezésre állási díj formájában biztosíthat a költségvetés.
Várhatóan néhány hónapon belül döntés születik arról, hogy a turizmus fejlesztése érdekében Budapesten egy új kongresszusi központot kell építeni. Egyelőre a költségvetési helyzet megszilárdítása miatt nem látok újabb mozgósítható forrást, ezért itt PPP típusú megoldás várható. Elképzelhető ilyen a repülőtér-fejlesztésnél is, bár a Budapest Airport Rt. tőkeemeléssel történő részleges privatizálása szintén járható lehet.
– Milyen iparágakból és milyen országokból érkezhetnek újabb befektetések Magyarországra?
– Az ITDH tárgyalásai alapján három terület látszik népszerűnek. Az egyik a gépjármű- és az ehhez illeszkedő alkatrészgyártás, ahol sok közepes méretű cég – az itt lévő nagy gépösszeszerelők és motorgyártók – után a nyugat-európai beszállítóik ide helyeznék át a székhelyüket. Egy másik terület az elektronikai-informatikai és villamosgép-ipari berendezések gyártása. Itt várhatóan nem ugyanazokat a berendezéseket, nem ugyanazokat a hozzáadott értékű gyártási eljárásokat telepítik majd Magyarországra, mint korábban. A harmadik terület pedig a biotechnológia lehet, ennek is az élelmiszer-feldolgozással határos része.
– Nemzetközi összevetésben mit tart a magyar gazdaság fő versenyelőnyének?
– Véleményem szerint fontos előnyünk a munkaerőpiac, valamint ehhez kapcsolódóan a gyártás- és a termelésszervezés rugalmassága. Magyarországon a 2002-es választási sikerült a hangos demagógiát kifogni az elképzelésekből, amelyek a heti munkaidő csökkentésével az itt lévő befektetőket kergették volna el. Igaz, egyre nehezebb bizonyos szakmákban pótlólagos munkaerőt kapni, méltányos bérezés esetén viszont a meglévő munkaerő szívesen dolgozik nem csupán egy műszakban, vagy nem csupán a hét öt napján. Emiatt a tőkeköltségre vetítve Magyarországon 28–35 százalékkal nagyobb lehet a termelt termék mennyisége. Ez pedig nem betanított munka, hanem viszonylag jó minőségű szakmunka, technikusi munka.
– Milyen magyarországi cégek fektethetnek be külföldön, kik lehetnek a tőkeexport főbb szereplői?
– Májustól az uniós országok már nem külpiacnak számítanak, hanem belpiaccá válnak. Egyre nehezebb lesz megfogalmazni, hogy mi is a magyar vállalat. Ezentúl inkább a kölcsönösség alapján kell gondolkodnunk a vállalatokról. Így például a koleszterindús szalámihoz képest az Audi TT modellje legalább annyira hungarikum, mivel mindenütt tudják róla, hogy egyedül Magyarországon gyártják. Nagyon érdekessé válik a kérdés, hogy ha a Flextronics sárvári gyára a globálissá váló kínai vállalatok számára Sárváron gyárt képernyőt és nyomtatott áramkört, akkor ez magyar vállalat-e, belépett-e és melyik piacra?
– Másképpen fogalmazva tehát: milyen földrajzi irányban jelenhetnek meg befektetőként a magyar vállalatok?
– Vállalataink aktivitását mutatja a 2003-as fizetési mérleg alakulása. Mára kialakultak a – ha korlátozott mértékben is, de – multinacionális vagy regionális magyar vállalatok. Ezek közé tartozik a Matáv, az OTP és néhány élelmiszer-ipari cég. E vállalatoknak van esélyük, hogy megjelenjenek, elsősorban a közép-európai régióban, többek között a magyarlakta vidékeken. A közeljövőben a közepes méretű vállalatok is átléphetik az országhatárt. Ezt segíti, hogy a környező országokban a magyar vállalatok hitelessége bizonyos szempontból jobb, mint a magyar kormányé.
– Mi a véleménye az elmúlt évek uniós pénzfelhasználásáról, és milyen lehet a következő években?
– Tárcánkat az EU eddig folyósított előcsatlakozási alapjaiból rendelkezésre álló pénzek közül elsősorban a közlekedésfejlesztéshez rendelkezésre álló ISPA érintette, a vasúti fejlesztések révén. Az évek során ki kellett alakítani a megfelelő mechanizmusokat, szerződési szabályokat. Ez nem volt túlságosan könnyű, mivel maguk az uniós követelmények is változtak az utóbbi négy év során.
A GKM a szükséges eljárási rendet, az ehhez szükséges közreműködő lebonyolító szerveket az utóbbi években olyanná alakította, amilyet az unió is megkövetel. Így reményeim szerint a már kialakult rutin segíthet a megvalósításnál. Az ISPA felhasználásánál idén és jövőre várhatóan behozzuk a korábbi évek lemaradását, így várhatóan le tudjuk hívni ezeket az összegeket. Nehézséget okoz azonban, hogy ezeknél a forrásoknál is – akárcsak a Széchenyi tervnél – utófinanszírozás érvényesül. Akinek odaítélik az uniós támogatást, annak a pályázat beadásakor már a megfelelő tervek, engedélyek birtokában kellett lennie. Utána le kell folytatni a nemzetközi közbeszerzési eljárásokat, jóváhagyatni a megkötött szerződéseket, és csak ezt követően indulhatnak el a munkák. Ez elmondva alig harminc másodperc, a megvalósítás azonban minimálisan 1,5-2 év. De mi is tudjuk, hogy az idő itt is – a pályázatok esetében is – pénz.
