Az utóbbi másfél-két évben a magyar gazdaság külső versenyképességének romlása a gazdaságpolitikusokat és a gazdasági szakértőket leginkább foglalkoztató kérdések egyike. A kiemelt figyelem indokolt, ugyanis számos elemzés és kimutatás bizonyítja, hogy a korábban a kompetitivitás szempontjából is éllovasnak számító Magyarország regionális előnye az utóbbi években jelentősen erodálódott. Az egyik legutóbbi figyelmeztetés a svájci IMD-től érkezett, a lausanne-i üzleti főiskola versenyképességi listáján ugyanis az 1999 és 2001 között rendületlenül a 18. helyet elfoglaló Magyarország tavaly öt helyet csúszott vissza.
A tavaly májusi kormányváltás után komoly vita alakult ki a jegybank és a kormány között a helyes monetáris politikáról, a kívánatos kamat-, illetve árfolyamszintről és a versenyképességről. A kormánypárti politikusok, a szakszervezetek egyes képviselői és a munkáltatói szövetségek - elsősorban a Széles Gábor vezette Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) és a Demján Sándor irányítása alatt működő Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) - erőteljesen kritizálták a jegybank politikáját, sőt egyesek még Járai Zsigmond jegybankelnök leváltását is felvetették.
Az év elején a forint melletti, ötmilliárd eurósra becsült spekuláció hatására újra a szakmai és politikai támadások kereszttüzébe került az MNB. Az éles kritikát a jegybankárok azzal „vívták ki”, hogy a laza fiskális és jövedelmi politikát szigorú monetáris politikával próbálták ellensúlyozni, ez pedig viszonylag magas kamatszintet és erős forintárfolyamot eredményezett, ami rövid távon rontotta az exportvállalatok versenyképességét. Az MNB politikáját hibásnak tartó szakemberek szerint az optimális gazdaságpolitikai elegy kialakítása érdekben a monetáris politikának kell alkalmazkodni, az MNB vezetői azonban - a jegybanktörvényre hivatkozva - elsősorban az infláció elleni küzdelmet tekintették feladatuknak. A jegybank illetékesei szakmai fórumokon azt is kifejtették, hogy véleményük szerint a hosszú távú kompetitivitás javításához nem az árfolyam leértékelésére van szükség, hanem a reálgazdasági feltételrendszert - az infrastruktúrát, az oktatás színvonalát, a kutatás-fejlesztést - kell javítani. Gazdasági szakértők - legutóbb a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elemzői - többször is úgy fogalmaztak, hogy a versenyképesség romlása elsősorban a vágtázó bérnövekedésnek tudható be.
A kormány kommunikációja szerint a magyar gazdaság versenyképességének javítása érdekében tolták el nyáron a forintsávot. A ma már szinte kizárólag a kormány képviselői által védett lépés nyomán jelentősen leértékelődött a forint, de ezzel párhuzamosan megingott a külföldi befektetők bizalma is, ami a volatilitást megnövelte és a jegybankot összesen 300 bázispontos kamatemelésre kényszerítette. A forint kurzusa azóta valamelyest stabilizálódott, de sokak szerint kérdéses, hogy hosszú távon jót tett-e a magyar gazdaságnak a sáveltolás.
Az utóbbi hetekben is a versenyképesség javításának szándékával hozott számos intézkedést a kormány. A döntések közül a legfontosabbnak a beruházási adókedvezmények jogosultsági körének bővítése, illetve a társasági nyereségadó 2 százalékpontos csökkentése nevezhető, ami ezek után 16 százalékos lesz. Több elemző is megjegyezte, hogy a társasági adó csökkentése inkább csak jelképes lépés, a beruházási kedvet jelentősen nem fogja élénkíteni, ahhoz inkább a bérterheket kellene mérsékelni.
Kolozsi Pál