Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2004-es uniós csatlakozás sokkal több előnyt jelent Magyarországnak, mint amennyi hátránnyal jár – derül ki abból a tanulmányból, amely a tagság középtávú gazdasági-társadalmi hatásai összegzi. A kancellária megrendelésére a GKI Gazdaságkutató Rt., a Kopint-Datorg Rt. és a Tárki Társadalomkutatási Intézet Rt. készítette elemzés szerint a belépés az ország felzárkózását segíti, míg a teljes kimaradás szélsőséges esetben súlyos társadalmi-gazdasági válsághoz vezethet. A kutatók által vizsgált két szcenárió: a 2004. május elseji tagság, valamint egy 2007 körüli belépés volt; a teljes kimaradás feltételezése ugyanis túlságosan torz képet adna.
A konklúzió szerint a belépés nyomán növekszik a gazdaság teljesítőképessége és a lakossági fogyasztás, nagyobb lehet az ország tőkevonzó képessége, a mezőgazdaság esélyt kap a felzárkózásra, ráadásul növekszik a foglalkoztatottság, emelkednek a bérek, gyorsulhat a szegénység csökkenése.
A belépés azonban a gazdaság nem minden területén okoz azonnali javulást. A tagság első néhány évében az államháztartás és a külkereskedelem egyenlege várhatóan romlik. A kutatók szerint az államháztartásnál a deficitnövelő hatás eléri a GDP 0,5 százalékát, a gazdasági növekedés gyorsulása azonban az állam számára többletbevételeket generál. Egy százalékpontnyi plusznövekedés 0,4 százalékponttal dobja meg a büdzsé bevételeit. Így a közvetett hatásokat is figyelembe véve néhány év után elérhető a nullszaldó. A csatlakozás esetén sem remélhető azonban 2003–2004-ben az infláció lényeges csökkenése, ilyen pozitív hatás legkorábban 2005–2006-ban jelentkezhet. Az átmeneti kimaradás viszont jóval gyorsabb pénzromláshoz vezetne.
A csatlakozás nem változtat érdemben a fizetési mérleg helyzetén – véli Hüttl Antónia, a Kopint-Datorg Rt. tudományos főmunkatársa. A kedvező várakozások ugyanis már beépültek a gazdasági mutatókba. A csatlakozás előnyeinek egy része – jogszabály-harmonizáció, intézményi alkalmazkodás – már ma is érezteti hatását.
Az analízis szerint a GDP 2003 és 2006 között évente átlagosan 4,0 százalékkal nő, 0,8 százalékponttal gyorsabban, mint kimaradás esetén. Ez az ütem is azonban elmarad a tavaly nyáron elfogadott makropályától. Abban ugyanis a kormány és a jegybank azzal számolt, hogy a 2003-as 4,0 százalék után a GDP-növekedés üteme fokozatosan 5,0-5,5 százalékra emelkedik 2006-ra.
Az unión kívül maradva kezdetben még javulnának is az egyensúlyi mutatók, a forint várható leértékelődése segítené a kivitelt, ám a kezdeti növekedés hamar megtorpanna. Az infláció ugyanis gyorsan emelkedne (szélsőségesen esetben akár tíz százalékpontos ugrás is lehetséges), majd pénz- és tőkekivonás kezdődne. Mindez erőteljesen rontaná a fizetési mérleg és az államháztartás egyenlegét.
A 2004-es csatlakozás legnagyobb nyertesei közé az ágazatok közül az építő- és építőanyag-ipar, valamint az ingatlanpiac tartozik, emellett a piacnyitás nyomán javul a szállítás helyzete is. Az uniós támogatások pedig a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart segíthetik az új nyertesek közé. Az egységes piac a legnagyobb kihívás elé a középvállalkozásokat és az önfoglalkoztatókat állítja, mindkét kör számára komoly próbatétel lesz az erős verseny.
