Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar gazdaságban a 2002-es laza költségvetési politika a magas bérdinamikával párosulva szűk korlátok közé szorította a monetáris politika mozgásterét, ráadásul növelte az infláció kockázatát is - állapítja meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabb összegzése. A delegáció két héten át tárgyalt Magyarországon. A szakértők a szokásos éves országértékelés előtt tájékozódtak hazánkban.
A világszervezet képviselői támogatják a 2003-ra meghirdetett gazdaságpolitika fő célkitűzéseit. Véleményük szerint a gazdaság versenyképességének romlását jelzi, hogy a termékegységre jutó bérköltség alapján számolt reáleffektív árfolyam az előző két esztendőben 20 százalékkal értékelődött fel. Ez hosszú távon árt a kivitelnek, és csökkenti a gazdaság tőkevonzó képességét - véli a jelentés. A dinamikusan növekvő vásárlóerő és a költségvetési költekezés pedig fokozza a belföldi fogyasztást és növeli a behozatalt is.
Az IMF határozottan támogatja a kormány deficitcéljait. A jelentés szerint a 2003-as előirányzatok betartása az első lépés lehet a középtávú költségvetési kiigazítás útján. A dolgot azonban nehezíti, hogy fennáll a túlköltekezés veszélye a szubvencióknál és a szociális kiadásoknál. Az IMF szerint a költségvetés bevételi előirányzata tartható, de kockázatot jelent a tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés. A szakértők azt javasolják, hogy Magyarország hároméves költségvetési kiadási keretszámokat határozzon meg. Ezeket a kiadási limiteket a parlamentnek kellene jóváhagynia. Ilyen megoldással több uniós ország, így Hollandia és az Egyesült Királyság is él.
A 2003. decemberi inflációs cél azonban már aligha tartható fenn, ehelyett a jelentés 5 százalék feletti értéket vár. A bizottság szerint a külkereskedelmi deficit idén várhatóan emelkedik, aminek a fő kereskedelmi partnerek gyenge konjunktúrája, a magas olajár, valamint a magas reálárfolyam az oka. A forintot ért spekulációs támadásra januárban adott jegybanki válasz megfelelő volt - vélik a szakértők. Véleményük szerint azonban a kritikus helyzet kialakulása elkerülhető lett volna. Ráadásul a legnagyobb probléma megmaradt, mivel a monetáris politika nem képes egyszerre szolgálni az infláció csökkentését, a versenyképesség javítását és a folyó fizetési mérleg hiányának mérséklését.
