Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon az engedélyezési rendszer részeként továbbra is él a fogyasztási globálkvóta intézménye. Ennek értelmében néhány olyan országból - a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) kívüli országból, valamint a már WTO-tag Kínából - érkező termék behozatala maradt engedélyköteles, amelyekkel Magyarországnak nincs szabadkereskedelmi megállapodása. A hal és a halkonzerv importját jórészt WTO-tagállamokkal szemben korlátozza a magyar állam. A globálkvótába tartozó áruk jórészt a feldolgozott termékek között szerepelnek a külkereskedelmi forgalomban. A múlt század utolsó évtizedében évenként 10 százalékkal emelkedett az egyes tételek értékhatára, a személygépkocsik esetében 7 százalékkal. A rendszer működésének utolsó teljes évében, 2000-ben a kvóták összértéke - a személygépkocsik nélkül - mintegy 490 millió dollár volt. Ezt követően 2001-től jelentősen szűkült a szabályozott import köre, csupán a lábbelikre, a felsőruházatra, valamint a halra és halkonzervre terjed ki. Az importálható áruk értékösszegét a gazdasági tárca rendeletben fél évenként előre hirdeti meg. Nem tartozik a szabályozás hatálya alá a magyar állam kintlevőségeit leépítő behozatal. Az engedélykérelmeket a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalához kell benyújtaniuk a kérelmező vállalatoknak.
Kína már 2001. december közepétől tagja a WTO-nak, ám a belépéssel elfogadta, hogy vele szemben Magyarország továbbra is használhatja a kvótaszabályozás fegyverét. Ennek értelmében a Kínából származó magyar cipőimport kerete - volumenben számolva - évente 5, a ruházati cikkeké - dollárban kifejezve - 6 százalékkal emelkedhet. A globálkvóta szinte minden termékköre tartalmaz a kínai eredetű importtal szemben megkötést.
Az utóbbi években a kvótákat általában nem használták ki teljesen a magyarországi importőrök, csupán néhány esetben bizonyultak valódi korlátnak. A lábbelikvótát általában a feléig, a felsőruházatét pedig háromnegyedéig használták ki. A hal és halkonzerv esetében általában bőven 50 százalék alatt maradt a kihasználtság, ám a lengyel eredetű import rendszeresen elérte a felső limitet, ez pedig érzékenyen érintette az ottani kivitelt.
(NAPI)
