Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Nagykövet úr, miként ítéli meg a francia-magyar politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakulását az elmúlt 10-12 évben?
- Előrebocsátom, jómagam csupán tíz hónapja tartózkodom az országban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezek a kapcsolatok az élet minden területén jelentősen fejlődtek, és például Franciaország magyarországi jelenléte napjainkban igen sokrétű. Az elmúlt időszakban francia cégek komoly beruházásokat hajtottak végre, igaz, ezek talán még túlságosan a nagyvállalatokhoz kapcsolódnak; éppen ezért kis- és középvállalataink jelenlétét is szeretnénk erősíteni. Azt is szerencsésnek tartanám, ha a beruházások Magyarország keleti részét céloznák meg - többek közt ezért is nagyon örülök a Cora új debreceni élelmiszer-áruháza közelmúltban történt megnyitásának -; mindez azonban nem független e keleti régió infrastrukturális fejlesztéseitől, így például az autópályák és autóutak megépítésétől. A nagykövetség komplex gazdasági és kulturális információs szolgáltatást szeretne nyújtani az érkező francia cégek számára. Feladatomnak érzem továbbá az idegenforgalmi kapcsolatok bővítését, a francia audiovizuális művészet és irodalom nagyobb megismerésének elősegítését. Összességében kijelenthetem: minden területen jó irányba haladunk, és én személy szerint is mindenkit bátorítanék a kétoldalú kapcsolatokban rejlő lehetőségek kiaknázására. A magyar és a francia társadalom érdekei kölcsönösek, és számos dolgot adhatunk egymásnak: álmokat, gondolatokat, ambíciókat, terveket.
- Milyen együttműködési lehetőséget lát a kis- és középvállalatok szintjén?
- Például számos kisebb francia cég szakosodott épületek, lakások renoválására, amelyet magas színvonalon végeznek, e téren a magyar partnerekkel gyümölcsöző együttműködés alakítható ki. Látok lehetőséget az élelmiszeriparban, ezen belül is a konzervek és félkész ételek gyártása területén. Érdemes lenne együttműködni a magyar őstermelőkkel, az érintett magyar kis- és középvállalatokkal, hiszen az embereknek egyre kevesebb idejük van a főzésre, így az igények növekedésének lehetünk majd tanúi. Franciaországban egyébként hagyományosan jelentős a kisebb gazdasági társaságok élelmiszer-ipari jelenléte. Látok fantáziát továbbá a kulturális turizmusban, a múzeumok és szállodák együttműködésében is.
- Milyen közös érdekeink lehetnek a keleti, elsősorban az orosz és ukrán piacokon való összehangolt fellépésben?
- Magyarország egyik előnye értelemszerűen a földrajzi közelség, amely kiváló kiindulási pontot ad a Vlagyivosztokig terjedő régió feltérképezéséhez. Segítheti az ilyen irányú együttműködést az is, hogy a magyar cégek vezetői kezdeményezőkészek és hajlandóak rizikót is vállalni. A keleti piacokon történő összehangolt fellépésnek számos variációját tudom elképzelni, hiszen a befektetésekre ma már mindig egy kicsit „regionális optikával” kell tekinteni.
- Mit lehet tenni annak érdekében, hogy Magyarországon ne az olcsó munkabérek, hanem a magas színvonalon képzett munkaerő miatt jöjjenek létre befektetések?
- Azzal minden Magyarországon dolgozó francia vállalatvezető egyetért, hogy kiválóak a mérnökök, a technikusok, a vállalatvezetés, a pénzügyi irányítás, a marketing. Úgy gondolom, a tervezést már a felsőoktatási intézményekben el kell kezdeni és a képzésbe egyre nagyobb beleszólást kell engedni a vállalatoknak is. A jövő év elejétől nagykövetségünk - a magyar hatóságokkal teljes egyetértésben - programot indít annak érdekében, hogy a francia cégek még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a magas szakképzettséget igénylő termékek előállítására. Régóta létezik egy francia-magyar felsőoktatási intézmény terve, a célokat itt még pontosítani kell. Szeretnénk, ha sokan gondolnák úgy, a francia nyelv tudása igen hasznos lehet még a többnyelvű Európai Unióban is, ráadásul megkönnyíti a - nem csupán francia - vállalatoknál vagy az uniós intézményrendszerben való munkavállalást. Mindez a régi igazságot bizonyítja, miszerint a gazdaság, az oktatás, a kultúra kéz a kézben jár.
- Ami a kultúrát illeti, miként ítéli meg a francia film óriási magyarországi sikerét?
- Ebben az évben egymillió-kétszázezer ember nézett francia filmet Magyarországon, ami bizonyítja, hogy a filmművészet is lehet rentábilis. A nagykövetség most azt vizsgálja, hogy a filmiparban miként lehetne megvalósítani a minél szélesebb körű együttműködést, mily módon tudnánk koprodukciókat létrehozni. A magyar film nagy tradíciókkal és művészi értékekkel rendelkezik, ezeket ötvözni kell a gazdaságossággal - ezen a szükséges szemléletváltáson a francia film már átesett.
- Hasonlóan sikeres volt tavaly a franciaországi magyar kulturális évad. Mennyiben javított ez Magyarország megítélésén? Magam is tapasztalhattam, jóval kevésbé vagyunk benne a francia köztudatban, mint például a csehek vagy a lengyelek.
- A magyar kulturális évadról nyugodtan kijelenthetem: nem sok kulturális rendezvénysorozat aratott ekkora sikert nálunk. Mind a közvélemény, mind a média nagyra értékelte a gazdag kulturális örökséget, a kortárs magyar művészet modernségét. Ami a kérdés másik részét illeti: a realitásokkal tisztában kell lenni. A történelemből fakadóan Franciaországban jelentős lengyel közösség él, történelmi az együttműködés Csehországgal is. Hadd fogalmazzak úgy, hogy a magyar-francia kapcsolatok a múlt század során nem voltak egyszerűek. Ám az egymásra találás már megtörtént. A pozitív folyamat 1956-ban kezdődött, amikor a magyar forradalom megrendítette a szovjet rendszert, majd folytatódott a keletnémetek kiengedésével, ami óriási szerepet játszott a berlini fal későbbi ledőlésében. A francia vezetés és a közvélemény számára mindig egyértelmű volt, hogy Magyarország előbb-utóbb csatlakozik az Európai Unióhoz. A jelenlegi kapcsolatokat az aktivitás jellemzi: kevesebb mint hat hónap alatt két francia miniszter, a szenátus elnöke, számos delegáció járt Magyarországon, és nagyon sikeresnek ítéljük Medgyessy Péter miniszterelnök úr párizsi látogatását is. Chirac elnök és Raffarin kormányfő értékelték azt a tényt, hogy Magyarország csatlakozási tárgyalásaiban nyitottnak mutatkozott a kompromisszumokra. Párizs mindig a bővítés pártján állt, természetes tehát, hogy támogatja Magyarország belépését az unióba. A két országnak együtt kell haladnia, és ebbe beletartoznak olyan „hétköznapi” dolgok is, mint a másik termékeinek vásárlása, kulturális értékeinek ismerete.
- Magyarország csatlakozásáig azonban még kemény tárgyalások vannak hátra, az elmúlt hetekben, napokban például a közvetlen agrártámogatások kérdése borzolta a kedélyeket.
- A brüsszeli megállapodás nagyon fontos kérdésekben lényeges pénzügyi kompromisszumot kívánt a tagállamok részéről: 2006 után minden országnak áldozatot kellett hoznia, és ez érvényes Franciaországra is, amely az EU egyik nagy agrártermelő országaként mond le bizonyos előnyökről. A megállapodás a bővítés lehetővé tételén túl elengedhetetlen volt az EU-intézmények hatékony működőképességének megőrzéséhez is. Huszonöt tag esetén ugyanis feltétlenül változtatni kell a működési mechanizmuson. Ugyanakkor nem szabad a pénzügyi kérdéseknél megragadni, hiszen a közös kül- és biztonságpolitika, a döntéshozási mechanizmus hatékonyságát meg kell őrizni. A reformokért felelős konventnek éppen ez lesz a dolga: egyaránt meg kell vizsgálnia az intézmények, az eurózóna működését, a gazdasági és a kulturális tervezés lehetőségét.
Drávucz Péter
