Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyarországi élelmiszer-ipari ágazaton belül a sütőipar több szempontból is speciális helyzetben van. A szakágazatban található a legtöbb, 1400 körüli - s összesen 1500-1600 termelő üzemet működtető - vállalkozás, miközben a foglalkoztatottak száma 21 ezer fő. A sütőiparban meghatározó a mikro- és kisvállalkozások számbeli aránya, bár ezek a piacnak mindössze ötödét látják el, míg a közepes és nagyvállalatok 40-40 százalékot.
A sok kis cégre magyarázat, hogy a rendszerváltozást követően a piachoz igazodó, rugalmas termelésre képes kisüzemek száma ugrásszerűen megnőtt. A vállalkozók tőkeszegénysége és az alacsony jövedelmezőség azonban általában nem tett lehetővé komolyabb korszerűsítéseket, így méretben és technológiai szempontból igencsak eltérő üzemszerkezet alakult ki. A néhány új, korszerű sütőipari üzem ugyanakkor többnyire külföldi kézben van. (Fentieken túl 1200 olyan kisvállalkozás létezik a szakágazaton kívül, melyek sütőipari termékek készre sütésével, forgalmazásával foglalkoznak és a bevásárlóközpontokban, áruházakban létesített üzemek a termelésnek csaknem 8-10 százalékát adják.)
Mindezek következtében mostanra jelentős többletkapacitás jött létre a sütőiparban, s a vállalkozások közötti verseny minden korábbinál jobban kiéleződött. A piacon maradás érdekében a résztvevők egyre gyakrabban kényszerülnek gazdasági érdekeikkel ellentétes döntésekre a kereskedelemmel történő ármegállapodásoknál - hívják fel a figyelmet ágazati szakértők. Mindez gyengíti a cégek tárgyalási pozícióját, megnehezíti a valós ráfordítások árakban való elismertetését és egyik kiinduló pontja a sütőipar romló jövedelmezőségi viszonyainak. Szintén jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy a piaci szereplők közül mindenki törekszik a nagyobb felvevő piac felé, ezért az átlagos szállítási távolság lényegesen meghaladja az optimális mértéket. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint az üzemek 37 százaléka egyáltalán nem értékesít helyben, 30 százalékuk pedig 50 kilométernél nagyobb távolságra szállít.
A fejlesztések terén nagymértékű a lemaradás, ami közvetlen összefüggésben van a szakágazat jövedelmezőségének az élelmiszeripar átlagát meghaladó romlásával. Az árbevétel-arányos nyereség jelenleg nem éri el a 3 százalékot, szemben az 1992-es 7,4 százalékkal. Ebből következik az alacsony - az élelmiszeripar átlagának csupán 62 százalékát kitevő - kereseti színvonal is. Az utóbbi években mindenesetre a szakágazatban évente 1,8-2,5 milliárd forint jutott beruházási, fejlesztési célra. Három kiemelt terület azonban - a higiéniai, a környezetvédelmi és az egyéb, például technológiai - beruházások évente 4-4,5 milliárd forint forrást igényelnek. E feladatok végrehajtása az EU-csatlakozásra való felkészülés részeként, az ipar felzárkóztatásához alapvetően szükséges. A már említett felmérés szerint ugyanis a sütőipari üzemeknek csak mintegy harmada felel meg a higiéniai és környezetvédelmi követelményeknek, harmaduk beruházással megfelelővé tehető, míg a fennmaradó harmadnak ez komoly nehézséget okoz.
László Levente
