Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyarországi falvakban kis területen gazdálkodók között erősen tartja magát az a nézet, hogy amennyiben nem változik meg a földtörvény, s egy esetleges alkotmánybírósági torpedó sem képes megsemmisíteni a jogszabályok lényegét, úgy nem marad más hátra, mint kijátszani a törvényt (NAPI Gazdaság, 2002. február 19., 1-3. oldal, március 21., 3. oldal). A törvény megkerülése úgy történne, hogy nem jelentik be a földvásárlást, illetve a föld bérbeadását azok, akik érveik közt legfőképpen arra hivatkoznak, hogy ne az állam szabja meg, mennyit kérhetnek a földjükért, ha azt akár el-, akár bérbe adják. Ez a módszer persze újabb zsebszerződéseket szülhet majd, s a lényeget tekintve szinte mindegy is, hogy az ügyletet „szentesítik-e” írásban vagy inkább szóban állapodnak meg.
A fenti nézet leginkább a kis parcellák tulajdonosai körében népszerű, akik a jogszabály alól valóban ki tudnak bújni, például úgy, hogy a szomszédnak, sógornak, komának „néhány disznóért” adják bérbe földjüket. Az elaprózott területek tulajdonosai tőke híján jellemzően nem akarnak további termőföldeket venni, hogy azon esetleg komolyabb gazdálkodásba fogjanak. Ennek akadálya egyrészt az, hogy a kedvezményes hitelekhez jelzálogjogot kellene bejegyeztetniük a már meglévő ingatlanjaikra, amit nem szívesen vállalnak be, ráadásul sokan az önálló gazdálkodáshoz sem igen értenek. Ugyanakkor nem is válnának meg a kárpótlásként megkapott, de máris befektetésnek tekintett, az uniós csatlakozás nyomán reményeik szerint jócskán felértékelődő földecskéiktől, amelyek műveléséből-műveltetéséből még ha akarnának sem tudnának ugyanakkor megélni.
Legtöbbjüknek persze nem is kell megpróbálniuk ezt, hiszen vagy nyugdíjasok, vagy főként a gazdaság más területén szerzett jövedelmükből tartják fenn magukat, családjukat. Ők leginkább saját fogyasztásra termelő gazdálkodók, de vannak közöttük hobbi- és őstermelők is, akik például a gázolaj áfáját ugyan támogatásként megkapják, ám ennek fejében számlát kell kérniük a bérben elvégeztetett gépi munkáról. Amit korábban számla nélkül éppen áfamentesen végeztek el számukra a helyi nagyobb gazdálkodók. Ezek a kistermelők tehát a kormány legújabb intézkedéseivel is lényegében cseberből vederbe kerültek, az állam viszont a piacra termelők támogatásából juttat ennek a körnek is, amely igazából nem ilyen segítségre szorulna rá. A gazdaságtalan termelésüket konzerváló támogatás helyett például alternatív jövedelemszerzési lehetőségekre volna szükség, az EU-ban ugyanis többségük előreláthatóan nem tudja folytatni gazdálkodását. Mivel érdekeik sokszor egymásétól is különböznek, már ma sem igen képesek szövetkezni egyféle árunövény termelésére, külön-külön pedig nemigen szerződik velük senki. Céljuk persze főként nem is ez, hiszen nem igazán a piacra termelnek. Ha eladnak is, nem tonnában számolnak. Egymás közötti, belterjes piacuk is kiszámíthatatlan: az árupiacon lehet alacsony a kukoricaár, az ő mázsájukért mégis jó árat fizetnek a szomszéd utcában. Ez pedig torzítólag hat az egész piacra.
L. L.
