Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Reálárfolyam-alapú megközelítésben Magyarországé a legversenyképesebb gazdaság a közép-európai régióban. Ez nagy részben az 1995 és 2001 májusa között érvényben levő, a reálfelértékelődést kordában tartó csúszó leértékelésnek köszönhető - áll az ING elemzésében. A tavalyi év egyik makrogazdasági meglepetése volt, hogy a világ legnyitottabb gazdaságai közé tartozó Magyarország a világgazdasági dekonjunktúra ellenére is viszonylag dinamikus, az előrejelzések szerint éves szinten 4 százalék körüli növekedést tudott felmutatni. Ez alacsonyabb ugyan a GDP egy évvel korábban feljegyzett 5,2 százalékos bővülésénél, de meghaladja mind az előzetes várakozásokat, mind pedig a térségbeli országok növekedési ütemét. A cseh gazdaság tavaly 3,4 százalékkal bővült, a lengyel pedig mindössze 1,1 százalékkal.
A magyar gazdaság dinamikus növekedésének egyik lehetséges magyarázata, hogy a forint fogyasztói árindex alapján kalkulált reálárfolyama - az utóbbi hónapok nominális felértékelődése ellenére is - alulértékeltnek tekinthető a vezető közép-európai gazdaságok valutáinak reálárfolyamához viszonyítva. Az ING elemzése szerint 1993 és 2001 között a lengyel zloty és a cseh korona is erőteljesebben értékelődött fel reál értelemben az euróhoz képest, mint a forint, azaz a magyarnál dinamikusabban drágult a cseh és a lengyel export. Tavaly decemberben a lengyel fizetőeszköz reálfelértékeltségi többlete meghaladta a 40 százalékot, a cseh valutáé pedig a 90 százalékot - áll az elemzésben.
A cseh reálfelértékelődési többlet szinte kizárólag a nominális felértékelődésből adódott, miután Csehországban alacsonyabb az infláció, mint Magyarországon, az árfolyam felértékelődését pedig nem rögzítették. A zloty felértékeltség-többlete nagy részben szintén az árfolyammal magyarázható, de Lengyelországban a vizsgált időszak elején a fogyasztói áremelkedés is magasabb volt, mint Magyarországon.
A csúszó leértékelés ideje alatt Magyarországon az inflációs rátával kalkulált reálárfolyam kis mértékben felértékelődött, a versenyképességi szempontból talán még jelentősebb, munkaköltségen (ULC) alapuló reálárfolyam viszont jelentősen vesztett értékéből. Feltételezhető, hogy az ULC-reálárfolyam esetében is hasonló nagyságrendű a magyar versenyelőny a regionális versenytársakkal szemben, mint az infláción alapuló index esetében - mondta lapunknak Barcza György, az ING Bank szakértője.
K. P. P.
