Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Közép-Európában számottevően megnőtt a magán-felsőoktatás jelentősége 1990 óta. Ennek oka az anyagi körülmények romlása és a tudás iránti verseny erősödése - véli a The Economist. A térség demokratizálódását követően az állami költségvetési pénzek elapadása és az intézmények rossz anyagi helyzete eredményezte sok helyütt a felsőoktatási tandíj bevezetését, illetve a fizetős magániskolák megjelenését. A jelek szerint a volt szocialista országok fiataljai a tandíjat befektetésnek szánják, amely biztosan megtérül. A magániskolák elterjedéséhez jócskán hozzájárult a gondolkodásmód megváltozása. A családok ma már komoly anyagi áldozatot is hajlandóak hozni a hosszú távú siker és a biztos karrier reményében.
Az előző évtizedben jelentős pénzügyi-politikai támogatást kapott a közép-európai felsőoktatás. Soros György például Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon működteti a Közép-Európai Egyetemet, Bulgáriában „CIA-egyetem" tevékenykedik, míg az albán kisebbség fellegvárának számító Tetovóban nemrég nyílt meg a „Max van der Stoel" főiskola.
A közép-európai új magániskolák eleinte a három- vagy négyéves főiskolai tanulmányoknak megfelelő diplomával honorálják diákjaik teljesítményét - derül ki egy tanulmányból. Hans C. Giesecke, a Tennessee állambeli független felsőoktatási szervezet elnöke szerint ennek az az oka, hogy a régióban Románián kívül az akkreditációs folyamat még nem vált a felsőoktatási kultúra integráns részévé. Véleménye szerint az állami bizottságokban a mindenkori kormánypártok az éppen aktuális oktatáspolitikai irányelveket érvényesítik.
A legnagyobb veszélyt az jelenti a régió magániskoláira, hogy megcsappan irántuk a kereslet, hiszen anyagi forrásaik túlnyomó részét a tandíjbevételek adják. Nagy baj azonban nincs, mivel a felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma általában folyamatosan növekszik, a rendszerváltást követően előreláthatólag mind többen engedhetik meg maguknak a fizetős iskolákat.
A legtöbb magánintézmény ugyan ma még korántsem rendelkezik az állami egyetemek presztízsével, de színvonaluk és hírnevük folyamatosan nő. Az állami intézmények oktatói ugyanis előszeretettel vállalnak másodállást a magániskolákban, nemegyszer több helyen is. Ezenkívül ígéretesen fejlődnek az intézmények nemzetközi kapcsolatai is, amelyek elsősorban pénzforrásokat és vezetési tapasztalatokat nyújtanak.
Gedeon Béla
