Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró megjelenésével a korábbinál szembetűnőbbé vált, hogy az átlagjövedelmekhez viszonyítva hol mennyiért kínálják áruikat az élelmiszer-kereskedők, illetve a termelők. Belgiumban például tavaly 0,65 euró - mintegy 162,5 forint - volt egy liter tej fogyasztói átlagára, míg Magyarországon a tejért 117 forintnak megfelelő 0,469 eurót kértek el. A tejárak közti különbség ugyanakkor eltörpül a havi bruttó munkajövedelmeknél tapasztalható eltérésekhez képest. Kutatók ennek kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy az EU-ban az átlagos vásárlóerő ma két és félszerese a magyarországinak. Más elemzők pedig arra, hogy Magyarországon 3-4 millió ember él vidéken 15-20 ezer forint egy főre jutó havi jövedelemmel, amelynek ráadásul 40-60 százaléka társadalmi juttatás.
A magyarországi jövedelmek, illetve az élelmiszerárak kiegyenlítődése az uniósokkal mindenesetre korántsem várható belátható időn belül, 15-20 évig legalábbis biztosan nem, s erre az Európai Uniónak nincs stratégiája - mondta lapunknak az Európai Parlament egy nevének elhallgatását kérő, Magyarországot jól ismerő, de nem magyar képviselője.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1985-ben csatlakozott Portugáliában sem történt még meg a felzárkózásnak ez a része. Az EU tagországainak adataiból kiderül, hogy a jövedelmek, illetve a piac kordában tartják az élelmiszerárakat. Ebből pedig az következik, hogy az élelmiszerárak előreláthatólag Magyarországon sem emelkednek majd az EU-csatlakozás miatt annyira vészesen, mint ennek kapcsán korábban a vészharangot megkongatták. A Magyar Agrárkamara (MA) egy fogyasztói élelmiszer-árrobbanás vízióját is felvázolta már a csatlakozás előtt, ami egyelőre nem következett be, s a fentiek alapján nem is kell tartani ilyesmitől (NAPI Gazdaság, 2000. június 17., 3. oldal.). Az erre az évre beharangozott átlagosan 10 százalékos élelmiszer-áremelkedés sem ebbe az irányba hat, ami ráadásul a várható 6 százalékos éves inflációval számolva még kevésbé tekinthető vészesnek.
Nem tart az élelmiszerárak emelkedésétől az uniós csatlakozás miatt Orbánné Nagy Mária, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) tudományos munkatársa és Fórián Zoltán, a Rabobank Hungária Rt. kutatási igazgatója sem. Mindketten úgy vélik: az élelmiszerárakat a piac alakítja majd, bizonyos szint fölötti áremelésekre tehát biztosan nincs esély. Orbánné Nagy Mária egy most készülő tanulmányban össze is foglalja, hogy az elkövetkező 4-5 évben miért nem vár ilyen folyamatot. Nincs egységes európai uniós élelmiszerár, az árak tagországonként rendkívül nagy mértékben szóródnak, sokkal nagyobb arányban, mint a termelői árak, s a fogyasztói élelmiszerárak nagysága az esetek döntő többségében szoros összefüggést mutat a vásárlóerő nagyságával, szorosabbat, mint a termelői árral. Szerinte lényegesen messzebb vannak a magyar fogyasztói élelmiszerárak az EU-átlagtól, mint a magyar termelői árak. A fogyasztói áraknál az AKII kutatója által megvizsgált 15 termék átlagára 50 százalékra közelítette meg az EU-átlagárát 2000-ben. A tagországok közül a portugál és a spanyol árakat tavaly szeptemberben 65, illetve 66 százalékra közelítették meg a honi árak.
Tavalyelőtt a legnagyobb eltérés - 399 százalékos - a legmagasabb svéd és a legalacsonyabb spanyol ár között az étolajnál volt, de 321 százalékkal volt magasabb ára a legtöbbe kerülő luxemburgi marhahúsnak is, mint a legalacsonyabb árú spanyolnak. Az ír és a portugál alma árában 327 százalékos árkülönbözet volt felfedezhető. A lisztnél a legmagasabb dán és a legalacsonyabb finn ár között 169 százalékos eltérés volt, míg a sertéshús esetében a maximum, a luxemburgi ár 213 százalékkal volt magasabb a legalacsonyabb portugálnál. Nincs tehát mihez igazodni - véli Orbánné Nagy Mária, mondván: nemigen lehet eldönteni, hogy Magyarország számára vajon a portugál vagy a dán sertésárak lennének-e az irányadók.
László Levente
