Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy biztosító vélhetően akkor jár el helyesen, ha a különböző kockázatot jelentő ügyfeleit csoportokba gyűjti és velük a kockázathoz illeszkedő díjat fizettet. A gépjármű-felelősségbiztosításoknál ez a különbségtétel számtalan elemből áll össze. Először is előnyt élveznek a minél hosszabb ideje balesetmentesen vezetők, illetve hátrányba kerülnek a balesetet okozók. Például aki a legmagasabb bónuszosztályba tartozik, az csak felét fizeti az alapdíjnak, míg a legmagasabb - negyedik fokozatú - maluszosztályos ügyfél kétszer annyit fizet, mint amennyi az alapdíj.
Az igazi kérdés nem is a bónusz-malusz kategória szerinti megkülönböztetés, hanem az alapdíj megállapítása. A legfontosabb megkülönböztetés az, hogy hol van a tulajdonos lakása, telephelye, ami nagy valószínűséggel a használat helyét is jelenti. Minden biztosító különbséget tesz Budapest és az azon kívüli területek között, sőt arra is van példa, hogy valaki a fővároson belül határoz meg nagyobb, illetve kisebb kockázatú kerületeket. Szintén külön kezelik a biztosítók a főváros körüli agglomerációt. Ennek két technikáját használják: vagy ideveszik egész Pest megyét, vagy pedig felsorolják azokat a településeket, amelyeket kiemelten kockázatosnak tartanak.
A következő kategória a vidéki nagyvárosoké, illetve azok vonzáskörzetéé. Itt azonban már nem annyira egységes a kép, ugyanis van olyan biztosító, amely csak néhányat sorol külön kategóriába ezek közül, míg mások elég sok csoportot képeznek ezek között is. Az utolsó helyre kerülnek az úgynevezett egyéb települések, amelyek azonban a díjfizetés szempontjából annyiban utolsók, hogy nekik kerül legkevesebbe a kötelező autóbiztosítás.
A baleseti okokat vizsgálva a fiatal vezetők sokkal több balesetet okoznak, mint az idősebbek, ezért legalább a fiatalokat külön kategóriába veszik a biztosítók. Van, ahol a 20 és ahol a 24 éves korhatár az, amely alatt lényegesen többet kell fizetni. Legolcsóbb a biztosítás azoknak, akik már elmúltak 35 évesek. (Természetesen a biztosítók más-más életkornál húzzák meg a határt.)
Jogszabály alapján egységesek az autókategóriák a hengerűrtartalom szempontjából. Ezek a következők: 850 köbcentiméterig, 851-től 1150-ig, 1151-től 1500-ig, 1501-től 2000-ig, 2001-től 3000 köbcentiméterig, illetve az ennél nagyobb hengerűrtartalom. Minden biztosítónál érezhető emelkedés következik be az 1500 köbcentiméter feletti kategóriában, vagyis innentől nem lineáris, hanem exponenciális a díj növekedése. Azért a motorméretnél is találunk egyéni elbírálást: egyes biztosítók pótdíjat számítanak fel a sportos jellegű autók után.
A Mabisz honlapján is megtalálhatók a biztosítók gépjármű-felelősségbiztosítási díjai. A honlap működésmódja azonban olyan, hogy a saját adatokkal való számításhoz az adott biztosító honlapjára irányítja az érdeklődőt. Így aki össze akarja hasonlítani az ajánlatokat, annak valamennyi biztosítót fel kell keresnie, bár kétségtelen, ez egyszerűbb a szövetség honlapján keresztül, mint egyenként keresgélve. Mi példaképpen egy 1300 köbcentiméteres Suzuki autót számoltattunk végig 20, illetve 50 éves vezetővel. Feltételeztük, hogy az autót idén helyezték üzembe és a tulajdonosa jövő év január 1-jétől akar biztosítót váltani. A számításnál csak a felelősségbiztosítást vettük alapul, tehát nem kalkuláltunk azzal, hogy a casco biztosítást is ugyanannál a társaságnál köti meg valaki. (Ekkor ugyanis néhány társaság kedvezményt ad a felelősségbiztosításból.) Ahol az számított, ott az 50 éves vezetőnél a jogosítványszerzés időpontjául a 20. életévet adtuk meg. Ekkor jöttünk rá arra, hogy a friss jogosítványos 50 éves vezető ugyanazt az előnyt élvezi a legtöbb biztosítónál, mint aki már 30 éve vezet.
N. G.
