Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Orosz részről cáfolták Vonza András agrárminiszter kijelentését, miszerint 3 millió tonna kukoricát importálnának (NAPI Gazdaság, 2001. november 5., 1-3. oldal). Andrej Szizov, a SovEcon agrárgazdasági elemzője szerint az orosz fogyasztás éves szinten 2-2,5 millió tonna. Szizov a Reutersnek úgy nyilatkozott, hogy Oroszország a 2001/2002-es mezőgazdasági évben 360-450 ezer tonnát importálhat kukoricából, szemben a korábbi szezon 183,4 ezer tonnájával, de nem 3 millió tonnát, ahogyan Vonza mondta. Nem tart elképzelhetőnek ekkora nagyságrendű importot Andrej Hemisov sem, a System Zerno kereskedőcégtől. Oroszországban korábban 700-800 ezer tonna kukoricaimport került szóba.
Úgy tudjuk, a készülő kormánydöntésről még az FVM főbb illetékesei sem tudtak, nem beszélve az érdekképviseletekkel vagy más minisztériumokkal való egyeztetés elmaradásáról. Az agrártárca büdzséjében mindenesetre a kukorica bejelentett állami felvásárlására nincs forrás, sem a bejelentett tonnánkénti 18 ezer forintos, sem ennél alacsonyabb áron. Meglehetősen nehéz ugyanakkor úgy számolni, hogy az agrárminiszter szerint a felvásárlandó mennyiségről a betakarítást követően lehet majd dönteni. Lapunk azonban úgy értesült, hogy az állam első lépésben félmillió tonna kukoricát vásárolna fel, valószínűleg az MFB-n keresztül, ahol azonban nem kommentálták a hírt. A felvásárlás a bejelentett áron - ami nem azonos a 14 ezer forintos garantált árral - 9 milliárd forintba kerülne az államnak, ha nem adná el az árut. Értékesítés esetén a veszteség értelemszerűen kevesebb lenne, sőt az ügylet lehet akár nyereséges is, például ha bejönne a szaktárca által a magyar-ukrán határon várt, tonnánként 82-84 dolláros áron az orosz szállítás. A tonnánkénti árak azonban ma a határon 10 dollárral alacsonyabbak (nem szólva az orosz cáfolatról).
Vámosi Gábor, az IKR Rt. termeltetési és termékkereskedelmi igazgatóhelyettese szerint az agrártárca lépése nem piacbarát, ugyanis az állam által ajánlott ár, illetve a felvásárlás megkezdésének ismerete nélkül korábban már kötöttek szerződéseket, amelyek több esetben hátrányosak a termelőkre nézve. Emellett az állami felvásárlási ár ismeretében nehezen tudnak a cégek versenyképes exportárualapot szerezni, így határidős ügyleteket sem kötnek, sokan az azonnali piac felé fordulnak az export esetében is. A világpiaci árak azonban jelenleg tonnánként 7-10 dollárral alacsonyabbak az állam által kilátásba helyezett vételárnál. A helyzeten - amennyiben valóban felvásárol az állam - az segítene, ha egymillió tonna körüli kukoricát vonnának ki a piacról.
Az agrártárca életét az sem könnyíti meg, hogy a WTO az exporttámogatás esetében korlátozza a tárca mozgásterét, noha a mostani helyzetben a kivitelt támogató döntésekre lenne szükség. Ha ugyanis a szaktárca jelentős tételt vásárol fel, akkor olyan hatalmas lesz az átmenőkészlet, hogy az már a jövő évi árakat is veszélyezteti.
László Levente-Ábrahám Ambrus
