Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a múlt század nyolcvanas éveiben megjelent nálunk is a lízing, az egyértelműen a vállalkozások eszközeinek finanszírozását jelentette. A személygépkocsi mint finanszírozott eszköz előtérbe kerülésekor viszont a magánszemélyek részaránya egyre nagyobb lett a lízingbevevők közt. Az ő finanszírozási technikájuk lett a hitel. A gyakorlatban ugyanazok a törlesztőtáblák és az egyéb feltételek is, de a lízingnél csak a futamidő végén száll át a tulajdonjog a lízingbevevőre, míg a hitelnél azonnal az övé lesz. Így azok a cégek, amelyek már induláskor ragaszkodnak az eszköz tulajdonjogához, inkább hitelt kérnek, mint lízinget. Személyautónál a biztosíték értékén ez mit sem változtat, hiszen a törzskönyvet a finanszírozó magánál tartja, így a járművet a futamidő során nem lehet eladni.
A személyautónál azért még megmaradt a lízing és a hitel megkülönböztetése, de a lakáslízingnél szinte eltűnt. Igaz, ez még viszonylag új és kis szelete a piacnak.
A tartós bérlet egyre inkább operatív lízinggé változik és megszűnik az a funkciója, hogy az „elköltségelt” autót jelképes áron megvásárolja a cégvezető vagy valamelyik hozzátartozója (igaz, ezt adójogilag korrekten már jó ideje nem lehet megtenni). A bérlet (vagy operatív lízing) lényege, hogy a futamidő végén nem kerül át az eszköz a lízingbevevő tulajdonába, hanem visszaadja azt a finanszírozónak. Főleg a nagy társaságok szeretik ezt a technikát, mivel így az eszköz nem kerül be a könyveikbe, és néhány gazdasági mutatójuk jobban fest. A másik oldalon viszont emelkednek a költségeik, de ez náluk keveset számít, akárcsak az, hogy ez a legköltségesebb finanszírozási technika. Több kisvállalkozási könyvelő még mindig azért ajánlja ügyfeleinek a tartós bérletet, mert a bérleti díjból visszaigényelhető az áfa. Ez igaz, de az áfát a normál törlesztőrészletre teszi rá a finanszírozó, így azt visszaigényelve ugyanott van az ügyfél, mint ha a hitelt vagy a lízinget választotta volna. Sőt magasabb lesz a terhe, mivel fizetnie kell a maradványérték folyamatos finanszírozásának a kamatait, valamint azon közterheket is, amelyek a tulajdonost terhelik.
