A gazdasági és pénzügyi folyamatok áttekintése után változatlanul hagyta a jegybank irányadó kamatát a Monetáris Tanács. A jegybanki alapkamattal megegyező irányadó kéthetes betéti kamat, illetve az alapkamat így továbbra is 11 százalék. A Magyar Nemzeti Bank ezzel a döntéssel a kamataikat változatlan szinten tartó visegrádi – és általában a fejlődő – országokhoz hasonlóan nem követi a fejlett országok jegybankjainak 50 bázispontos kamatcsökkentését. Míg ugyanis a fejlett országokban a kamatvágás a fogyasztói és beruházási hajlandóság élénkítését, az Egyesült Államok elleni terrortámadások miatt megingott üzleti bizalom helyreállítását szolgálhatja, addig a fejlődő, érzékenyebb piacok – köztük Magyarország – nem élhetnek a gazdaságélénkítés ezen eszközével: az általános pénzpiaci bizonytalanság következtében megnőtt a forintbefektetések kockázati prémiuma, így indokolt a forint euróhoz viszonyított kamatkülönbségének – kamattöbbletének – növekedése. A magyar gazdaság a vállalati, illetve lakossági hitelek viszonylag alacsony súlya miatt különben is kevésbé érzékeny a kamatváltoztatásra, így a monetáris politika alakításakor a forintárfolyam fenntartása kaphat prioritást.
Márpedig a forintárfolyamra a visegrádi országcsoportok valutáihoz képest is különösen negatívan hatott a rossz pénzpiaci hangulat: az elemzők immár év végére is viszonylag olcsó, 260 forint feletti euróárfolyammal számolnak. Így egyelőre indokoltnak tűnik a korábbi kamatszint fenntartása, még akkor is, ha a világgazdasági lassulással a külföldről eredő inflációs nyomás is csökken, ami elvileg teret engedne a kamatcsökkentésnek.
Az elemzők többsége ugyanakkor október végéig 25–50 bázispontos kamatcsökkentést vár. Ezt a szeptemberre vélhetően 8,1 százalékra csökkenő infláció mellett a növekedési kilátások romlása is indokolja. Nyugat-Európa növekedésének kifulladásával a visegrádi államokban is visszaesik a GDP-bővülés üteme, és emelkedik a munkanélküliség. Magyarország 4 százalékos második negyedévi GDP-bővülése ugyan még mindig erős dinamikát jelez, azonban ennek fenntarthatósága meglehetősen kérdéses a lassuló európai piacok mellett. A romló kilátásokat jelzi, hogy a UBS Warburg bankház a korábbi 4,9 százalékról drasztikusan, 3,3 százalékra mérsékelte a magyar GDP-re adott jövő évi prognózisát, és a Reuters szeptemberi konszenzusa is a korábbinál 32 bázisponttal kisebb, 4,47 százalékos növekedést jelzett 2002-re. A költségvetési kiadásokkal, kamatcsökkentéssel, netán olcsóbb forinttal történő élénkítésnek azonban vannak korlátai: a tapasztalatok szerint a magyar gazdaság legfeljebb 2-2,5 százalékponttal bővülhet gyorsabban az EU-nál anélkül, hogy a gazdaság túlfűtötté válna.
P. B.
Pálvölgyi Balázs