Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az F-16-osokra vonatkozó három ajánlat - köztük a legújabb belga (NAPI Gazdaság, 2001. augusztus 23., 3. oldal) - hasonló, mégis más és más típusra vonatkozik. Ezek bármelyike és a Gripen is képes ellátni a magyar légtér védelmét, így jó döntést a NATO-együttműködés követelményeinek figyelembevételével lehet hozni.
A többféle konstrukció egyike sem valódi negyedik generációs vadászrepülő. A Gripent ugyan ekként hirdeti a gyártója, ám ez egy tételes összevetésben megdől, hiszen a svéd gép a negyedik generációs jellemzők közül csak azokkal rendelkezik, amelyekkel az F-16-os is. Az F-16-os Fighting Falcon és a Gripen ugyanazokat az amerikai rakétákat hordozhatja, ám az előbbi több fajtát is, tehát itt sincs nagy különbség.
Mindezzel szemben a MiG-ek még korszerűsítve is csak orosz fegyvereket hordozhatnak - olvasható a Hadtudomány című folyóiratban. A vadászgépek „hagyományos” képességei persze mutatnak eltéréseket (például az F-16-os egyszerre több eszközt hordozhat és hosszabb ideig őrjáratozhat, a Gripen radarja viszont nagyobb hatótávolságú) hol a svéd, hol az amerikai javára.
Felhasználási szempontból ugyanakkor nem mindegy, hogy a harci helyzetekben is kipróbált F-16-ost vagy a még egyetlen NATO-tagállamban sem használt Gripent választja-e a kormány. Ezzel szemben az F-16-os ellen szól, hogy üzemeltetése a cégektől kapott adatok szerint - a magasabb szervizigény miatt - drágább, mint svéd vetélytársáé. Ezt az érvelést némiképp tompítja, hogy a Gripenre vonatkozó üzemeltetési adatokat ötszázszor kevesebb repült óra tapasztalata alapján közlik, így azok nem mutatnak végleges képet. Az egy repült órára eső költség és szervizigény tekintetében a MIG-29-esek állnak a lerosszabbul.
A repült órára eső költség mutató használata csak akkor indokolt, ha a gépeket hosszú távon tartja meg egy-egy légierő. Ennek oka, hogy ez a mutató hosszú távon várható költségeket is tartalmaz, szerepelnek benne a ritkán esedékes nagyjavítások is. Ráadásul a mutatóban jelentkező költségeket bármely géptípusnál csökkenti a légierőnél rendszerben maradó cseh gyártmányú gyakorló-kiképző L-39-es Albatrosok üzemeltetése - tudatta lapunkkal a légierő egyik magas rangú vezetője. Mivel a pilóták éves repülésük jelentős részét ezzel teljesítik, nemcsak a költség oszlik el, de a leendő vadászgépek hosszabb ideig is használhatók majd, legyen az bármelyik típus.
A költségekről - bár csak közelítő számítások vannak - annyi bizonyos, hogy az F-16-os vagy a Gripen beszerzése néhány százmillió dolláros tétel, ezzel szemben a MiG-29-esek felújítása csak 77 millió euróba, valamint abba a körülbelül 60 millió dollárba kerülhet, amelyet Magyarország az orosz államadósságból engedne el. A MIG-ek ellen szól viszont, hogy felújítva is csak 15 évig maradhatnak használatban. Így a MIG-verziót választva 2005-2020 között ismét gépbeszerzési problémákkal kell szembenéznie Magyarországnak, csakhogy nagy valószínűséggel akkor sem lesz jobb megoldás, mint a most is fölkínált F-16-os vagy Gripen, miután a következő évtizedek meghatározó vadászgépe, a Joint Strike Fighter (JSF) legkorábban 2030-tól válik beszerezhetővé. A JSF-ből a következő 25 évben nem gyártanak többet, mint amennyit az amerikai és a brit légierő fölvesz, utána viszont tömeges elterjedése várható a szövetség országaiban, vagyis nekünk is célszerű lenne azt választani.
A Gripen és az F-16 esetében bár nem a gyártóktól vásárol a kormány, elérhetők azok a cégek, amelyekkel Magyarország megegyezhet a bérléssel együtt járó offsetről, azaz katonai ellentételezési programról. Ezt kormányrendelet írja elő minden 1 milliárd forintnál nagyobb összegű beszerzésnél. Ebben több mint 600 millió dollár értékű megvalósított üzlettel a Saab AB csoport vezet a Lockheed-Martin 120 milliós tényleges és 280 millió dollárnyi, egyelőre elismerésre váró üzletével szemben. A MiG-ek esetében offsetről soha egyetlen szó sem esett.
Vigh György Zsolt
