Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A helyiadó-bevételek egy lakosra jutó átlagában nagyobb a megyék közötti eltérés, mint a gazdasági teljesítményeket kifejező bruttó hazai termék (GDP) egy főre jutó átlagában - állapította meg legfrissebb jelentésében az ÁSZ. Az egyenlőtlenséget tovább növelte, hogy az amúgy is jelentős vagyonnal és egyéb saját bevétellel bíró önkormányzatok a helyi adópolitika eszközeivel kedvezőbb befektetési, vállalkozási környezetet tudtak biztosítani. A hátrányosabb helyzetű önkormányzatok - elsősorban bevételi kényszer miatt - maximális adómértéket alkalmaztak és jelentősen emelték a vállalkozások terheit.
A vállalkozások letelepítéséért vívott adócsatában a kedvezmények jelentették a fegyvert: az ÁSZ vizsgálatába bevont önkormányzatok a nettó árbevétel alapján az iparűzési adómentesség alsó határát széles sávban - 100 ezer forinttól 6 millióig - határozták meg.
Kritizálták ugyanakkor a számvevők, hogy a közvetett támogatásnak minősülő adókedvezményeket a költségvetés, illetve zárszámadás előterjesztésekor a képviselő-testületeknek nem vagy csak részlegesen mutatták be. Bevallási, bejelentési kötelezettség hiányában nem ismert teljeskörűen a mentességek adóalapra gyakorolt hatása, s nincsenek pontos információk az adóztatható vagyontárgyak teljes köréről sem.
A helyi adók kivetésével az önkormányzatok kezdetben visszafogottan éltek. A bevezetés évében, 1991-ben a települések bevételeinek 1 százalékát tették ki helyi adók. Az elmúlt öt évben az önkormányzati feladatok finanszírozásában mind nagyobb szerepet játszott a reálértékben is növekvő helyi adóbevétel, amelynek aránya a bevételeken belül 1995 óta 5,7-ről 15 százalékra nőtt. Míg a főváros és a kerületek a helyi adókból 44, a községek csupán 12 százalékban részesedtek. Jelentős a szóródás az egy állandó lakosra jutó bevételekben is: a legalacsonyabb Szabolcs és a legmagasabb Fejér megyei egy lakosra jutó helyi adóbevétel között háromszoros az eltérés.
B. Z.
