Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kormányfő minapi nyilatkozata szerint a légierő korszerűsítése kapcsán a legolcsóbb megoldást kell választani, amely szerinte még így is 100 milliárd forint feletti kiadást jelentene. A kijelentéssel a miniszterelnök egyértelműen új típus mellett kötelezte el magát, holott a legolcsóbb megoldás a MiG-29-esek korszerűsítése volna. A két-három éven belüli gépbeszerzéssel nemcsak a haderő átalakítására vonatkozó országgyűlési határozattal szemben cselekszik a kormány - ez 2006-ig a meglévő eszközök használatát írja elő (NAPI Gazdaság, 2001. július 6., 1. oldal) -, hanem röpke másfél évtized alatt már a harmadik, ismét csak átmeneti időre szóló típust használná a hadsereg. Még a MiG-21-esekben is van tartalék üzemidő, és korszerűsítésükre is lehetőség lett volna - mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő kormányközeli forrás. A kilencvenes évek közepétől hadrendbe állított MiG-29-esek élettartam-hosszabbítással még 6-7 év, a német mintára történő korszerűsítéssel pedig további 6-7 évre elegendő üzemidő-tartalékkal rendelkeznének - tudtuk meg szakértői forrásokból.
(A Luftwaffe az Eurofighter-Typhoon rendszeresítéséig megtartja az NDK örökségét.) Bár a gépek üzemeltetése így is drága maradna, használatuk sok esetben kiváltható a hadrendben maradó L-39-es Albatros gyakorlógépekkel - fejtette ki lapunknak a légierő egy magas rangú vezetője.
Az EADS csoporthoz tartozó német MAPS GmbH 77 millió eurós ajánlata (NAPI Gazdaság, 2001. július 2., 1. oldal) NATO-együttműködésre képes vadászgépet hozna létre a MiG-29-esek egy részéből, bár kétségtelen, hogy korlátozott képességekkel. Ha ezzel nem él a kormányzat, akkor a MiG-ekre költött 800 millió dollár beszerzési ár és a már megkezdődött üzemidő-hosszabbításra költött összeg ablakon kidobott pénzt jelent. Az orosz államadósság is csak a korszerűsítéssel csökkenthető tovább, mert a MAPS mellett az üzletben az orosz MiG-MAPO is részt venne. Mindez tehát 2015 tájára tolná el a típuscserét és azt követően 2025-30 körül (az amerikai és brit igények kielégítése után) történhetne meg a 35-40 évre szóló JSF-vásárlás (NAPI Gazdaság, 2001. május 21., 1. oldal).
Bár a biztonságpolitikai realitások némileg más megvilágításba helyezik a típuscserét, a haderő-átalakítás során a NATO sem vár el többet, mint évente a GDP 1,81 százalékának katonai célokra való felhasználását. Ennek 35-40 százalékát, 60-70 milliárd forintot kellene haditechnikai fejlesztésre fordítani évente, de 2006-ig más a prioritás. Bizalmas forrásokból úgy tudjuk, hogy a típuscserét csak minimális részben finanszírozzák majd a HM pénzéből, az javarészt a költségvetés többletterhe lenne.
Az ajánlatok közül a modulokból felépülő - szeptember elsejéig érvényes - amerikai ajánlat esetében (ez igaz a török-amerikai F-16 C/D változatra is) a magyar kormány válogatja össze, hogy a húsz együléses és a négy kétüléses gép közül melyikre milyen eszközöket rendszeresít (NAPI Gazdaság, 2001. április 27., 21. oldal). Egy biztos, a repülők hajtóműve és sárkánya nagyjavításra szorul. Az amerikai nagykövetség szóvivője egy lapunknak adott korábbi nyilatkozata szerint a költségek 314 millió dollárra rúgnak, ez tartalmazza a gépek felújítását és a kiképzést is. Ezt az összeget Tom Walters tábornok, a Pentagon Katonai Együttműködési Hivatalának igazgatója említette magyarországi látogatása során. A rakéták - beleértve a gyakorlóeszközöket - további, valószínűleg 100 millió dollár körüli összeggel növelik a költségeket. Ez így már 414 millió dollár.
Magyarország mindenkori NATO-együttműködésre nyolc gépet ajánlott fel, ha ezeket alávetik egy úgynevezett élettartam-közepi fejlesztési programnak (Mid Life Update, MLU) - mint a hasonló konstrukcióban bérelt portugál F-16-osokat -, annak ára Lockheed-források szerint gépenként 4,5 millió dollár, nyolc gépnél 36 millió. Mindehhez jön még a szállítási és a gépek szerelési költsége és az új rendszer által hordozható korszerűbb eszközök ára (felderítő vagy elektronikus zavarókonténer, illetve a néhány célmegjelölő LANTIRN egység).
A végösszeg 500 millió dollár körüli lehet. A Gripen esetében a gyártók által féltve őrzött adatok híján nem tudható, miért kerül több mint százmilliárdba a szinte új gépek NATO-kompatibilissé tétele.
Mivel az amerikai ügylet hasonló az olasz lízinghez - ott 34 gép rendszerbe állítása, valamint további négynek az alkatrészként való megvétele 880 millió dollárba került -, a római kormány által jóváhagyott kiadás a magyar igény szerinti 24 gépre vetítve 621 millió dollár (174 milliárd forint). Elfogadva, hogy Magyarország sem fizet többet ugyanolyan vadászokért, ez tekinthető akár felső határnak is.
Vigh György Zsolt
