A tervek szerint augusztus végéig nyújtja be a kormány elé a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) az új birtokpolitikai rendszerrel kapcsolatos jogszabályokra vonatkozó elképzeléseit - mondta Vonza András miniszter tegnapi sajtótájékoztatóján. A javaslatok érintik majd a családi gazdaságok kialakítását, a nemzeti földalap létrehozását, az általános birtokrendezési törvényt, a földtörvény módosítását s a részarány-földtulajdon kiadásával kapcsolatos teendőket.
Vonza felhívta a figyelmet arra, hogy a cél az 50-100 hektáron már jövedelmezően termelő családi gazdaságok megerősítése; a miniszter szerint ehhez is kapcsolódik, hogy a jogszabályok megkerülésével külföldiek ne juthassanak földtulajdonhoz Magyarországon. A családi gazdaságokat az EU-csatlakozást követő hétéves - a külföldiek földvásárlására vonatkozó - tilalmi időszak végéig kell annyira megerősíteni, hogy egyenrangú versenytársként léphessenek fel az unióban - mondta a tárcavezető.
A tőke szabad áramlása kapcsán Magyarország azt is vállalta, hogy az önálló vállalkozók csak akkor vásárolhatnak termőföldet, ha ezt megelőzően bizonyíthatóan három évig folyamatosan legálisan tartózkodtak az országban és földművelésből éltek. Erre az addig engedélyezhető haszonbérlet elvileg lehetőséget ad (NAPI Gazdaság, 2001. június 13. szám, 3. oldal). Ezt a három évet azonban meg is lehet duplázni, legalábbis a tárca magas rangú tisztségviselője egy szakmai háttérbeszélgetésen érzékeltette, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen. A letelepedési engedélyt ugyanis általában három év után adják ki, a módosított földtörvényben viszont ki lehetne kötni, hogy a törvény alkalmazása szempontjából az számít letelepedettnek, aki már három éve megkapta a letelepedési engedélyt.
Mit sem ér egy gazdálkodási típus megerősítése a többi helyzetének rendezése nélkül - véli Magda Sándor, a gödöllői Szent István Egyetem rektorhelyettese, aki egy szakmai fórumon fejtette ki véleményét. Szerinte háromféle gazdaság működtethető Magyarországon. Az első a kereskedelmi-árutermelő típusú, amely nagycsaládinak tekinthető, de ide sorolhatók a szövetkezni képes gazdaságok is. Ilyenből nem sok, alig 8-10 ezer van, de ezek lehetnének a termelés alapjai. A családi középgazdaságok száma 60-80 ezer, közülük 2-3 ezer felnőhet az előző csoportba. Többségük azonban szakértelem nélkül, sok esetben csak feketemunkást alkalmazva tudna működni. Ezért a szakember szerint nem a gazdálkodási formát, hanem a termékcsoport szerinti - például zöldség - támogatást kellene előnyben részesíteni. A harmadik csoportba a szociális kisüzemi gazdaságokat sorolja Magda, hangsúlyozva: ez az a kör, amelyről gondoskodni kell.
L. L.
