A még mindig magas infláció és a forint gyors felértékelődése a reálárfolyam-mutatókat is megemelte. Lapunk számításai szerint a külkereskedelem 85 százalékát lefedő, fogyasztói árindexre épülő effektív árfolyam az év első öt hónapjában 3 százalékkal értékelődött fel a tavaly ilyenkorihoz képest. Májusban 5 százalékkal volt magasabb ez a reáleffektív árfolyam, mint egy éve. A külkereskedelem devizanemenkénti megoszlása (70 százalék euró, 30 százalék dollár) szerint súlyozott reálárfolyam hasonlóan erős, 3 százalékos felértékelődést mutat az év első öt hónapjában. Mindez alátámasztja a kivitel nehezüléséről panaszkodó exportőrök panaszát. Annak esélye azonban, hogy a mostani reálfelértékelődés komoly gazdasági terhekkel járjon, kicsi.
A fogyasztói árindexre épülő reálárfolyam - amely a hazai és a külkereskedelmi partnereknél mért inflációval korrigálja a nominális árfolyamváltozást - ugyan már hosszabb ideje reálfelértékelődésről tanúskodik, ám ennek üteme most jelentősen gyorsult: 1995 januárja óta 12 százalékkal értékelődött fel a lapunk által számolt reáleffektív árfolyam, ebből 8 százalékpont következett be december óta.
A mégoly komoly reálfelértékelődés sem feltétlenül vezet azonban az export csökkenéséhez, a külkereskedelmi hiány megugrásához - erre példa a Németországgal folytatott külkereskedelem. A forint 1996 decembere és 2000 decembere között 14 százalékkal értékelődött fel a német márkával szemben - a reáleffektív-árfolyamban ezt tompította a dollárral szembeni leértékelődés -, ennek ellenére a Németországba irányuló export tavaly már majdnem duplája volt az 1996. évi 5,3 milliárd dollárnak. Ezenközben ráadásul az import sem futott el, sőt ennek dinamikája az exporté alatt maradt. A vállalatok ugyanis nemcsak az árakban versenyeznek, így a költségnövekedés nem feltétlenül vezet pozícióvesztéshez. A fogyasztói árakon alapuló reálárfolyamnál ezért többet mond az egységnyi kibocsátásra jutó költségek változását figyelembe vevő reálárfolyam. A fajlagos munkaköltségre épülő reálárfolyam pedig a Pénzügyminisztérium (PM) szerint 1994 óta 52 százalékkal értékelődött le - igaz a versenyképesség-javulás még 2000 előtt következett be. Nemcsak a fajlagos munkaköltség-alapú reálárfolyam utal jelentős tartalékokra: a gazdasági szféra GDP-arányosan számított saját forrásai (adózás előtti eredmény plusz értékcsökkenés mínusz társasági adó mínusz osztalékadó) elérik a GDP 17 százalékát, az adózás utáni eredmény a GDP 9 százalékát az utóbbi két évben. Magyarország relatív pozíciója sem mutatkozik rossznak: a hasonló helyzetben levő Csehország, illetve Szlovákia nemzeti valutájához képest 6-8 százalékkal, a lengyel zlotyhoz képest 38 százalékkal értékelődött le a 85 százalékos lefedettségű fogyasztói árindex alapon számolt forint-reálárfolyam 1995 januárja és az idei év májusa között és a fajlagos reálköltség-alapon számítva is jelentős volt a reálleértékelődés. Ezért a forintárfolyam vásárlóérték-paritáshoz való közeledése - 1999-ben még a hivatalos árfolyam felébe sem került volna a vásárlóértéken számolt márka, illetve dollár - ugyan a vállalkozások egy részének komoly gondot okoz, ám feltehetően nemzetgazdasági szinten nem jár elviselhetetlen terhekkel.
P. B.
