A leginkább környezetkímélőnek és biztonságosnak tartott távhőszolgáltatás Magyarországon csaknem 650 ezer lakást, a lakosság egyötödét érinti. Összesen 105 településen 110 társaság nyújt távhőszolgáltatást. A fűtéssel és meleg vízzel ellátott otthonok zöme lakótelepi, méghozzá a rosszul szigetelt paneles változatból. Nem mindegy ezért, hogy a fogyasztók, a szolgáltatók és az önkormányzatok milyen arányban osztoznak az átalánydíjról a mérés szerinti elszámolásra való átállás költségein. Az átállás törvényi előírásnak megfelelő végső határideje 2003 eleje.
Meglepő eredményt hozott a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) ez év tavaszán végzett vizsgálata, amelyet 11 megyei és a budapesti felügyelőség bevonásával készített 51 önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltatónál. Eszerint a szolgáltatók negyedének nincs érvényes működési engedélye, 30 százalékuknak pedig üzletszabályzata. Jelenleg már megteremtette az épületenkénti - esetenként lépcsőházankénti - mérés és szabályozás lehetőségét a vizsgált szolgáltatók 34, Budapesten 12 százaléka. Ezeknél a lakásoknál az elszámolást is mérés alapján végzik. A lakásállomány mintegy kétharmadánál még átalány szerint számolják el a szolgáltatást. Sándor Angéla, az FVF főtanácsosa úgy véli, hogy a szolgáltatók - néhány kivételtől eltekintve - át tudnak térni a mérés szerinti elszámolásra a törvény szabta határidőn belül.
A vizsgálatból egyébként kiderült, hogy az átalánydíjas elszámolású fogyasztókkal általában nem kötöttek írásos szerződést. A mérés szerintieknél a szolgáltatók 50-70 százaléka megkötötte szerződését, a Főtávnál ez az arány tavasszal még 10 százalékos volt. Ez utóbbi azért érdemel figyelmet - véli az FVF -, mert a Fővárosi Közgyűlés 1999-ben hozott rendeletében előírta az áttérés ütemét. Ennek alapján 2001. július 1-jéig az önálló hőközponttal működő 80 lakásosnál kisebb épületeknél, 2002. július 1-jéig az ennél nagyobbaknál kell végrehajtani az átállást. A két szakasz összesen 1864 épületet érint. A fennmaradó, önálló hőközponttal nem rendelkező 1868 épületből 506-ban üzemel hőközpont, a többi kapcsolt épület. Ezeken a helyeken mérésre nem, csupán költségmegosztásra van lehetőség. Egyedi hőmennyiségmérés az összes távfűtött lakások 0,5 százalékában van.
Sándor Angéla a vizsgálat alapján úgy véli, hogy a fogyasztó csak akkor válik érdekeltté a mérés szerinti elszámolásban, ha ez számára az átalánydíjashoz képest megtakarítást eredményez. Ennek előfeltétele, hogy a lakóépületek kedvező hőfizikai és épületgépészeti tulajdonságokkal - például szabályozható fűtési rendszerrel, jó hőszigeteléssel - bírjanak. Ezek kialakítása drága, amit egyedül a fogyasztó nem vállalhat. Az elmúlt évtizedekben épült lakótelepi házak esetében sokszor a távfűtőrendszerek korszerűsítésével sem biztosítható energiamegtakarítás, ami díjcsökkenést hozna a fogyasztónál. Az FVF álláspontja az, hogy a szolgáltatónak, a rendszertulajdonos önkormányzatnak, illetve az államnak be kellene szállnia a költségekbe.
R. Zs.
Meglepő eredményt hozott a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) ez év tavaszán végzett vizsgálata, amelyet 11 megyei és a budapesti felügyelőség bevonásával készített 51 önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltatónál. Eszerint a szolgáltatók negyedének nincs érvényes működési engedélye, 30 százalékuknak pedig üzletszabályzata. Jelenleg már megteremtette az épületenkénti - esetenként lépcsőházankénti - mérés és szabályozás lehetőségét a vizsgált szolgáltatók 34, Budapesten 12 százaléka. Ezeknél a lakásoknál az elszámolást is mérés alapján végzik. A lakásállomány mintegy kétharmadánál még átalány szerint számolják el a szolgáltatást. Sándor Angéla, az FVF főtanácsosa úgy véli, hogy a szolgáltatók - néhány kivételtől eltekintve - át tudnak térni a mérés szerinti elszámolásra a törvény szabta határidőn belül.
A vizsgálatból egyébként kiderült, hogy az átalánydíjas elszámolású fogyasztókkal általában nem kötöttek írásos szerződést. A mérés szerintieknél a szolgáltatók 50-70 százaléka megkötötte szerződését, a Főtávnál ez az arány tavasszal még 10 százalékos volt. Ez utóbbi azért érdemel figyelmet - véli az FVF -, mert a Fővárosi Közgyűlés 1999-ben hozott rendeletében előírta az áttérés ütemét. Ennek alapján 2001. július 1-jéig az önálló hőközponttal működő 80 lakásosnál kisebb épületeknél, 2002. július 1-jéig az ennél nagyobbaknál kell végrehajtani az átállást. A két szakasz összesen 1864 épületet érint. A fennmaradó, önálló hőközponttal nem rendelkező 1868 épületből 506-ban üzemel hőközpont, a többi kapcsolt épület. Ezeken a helyeken mérésre nem, csupán költségmegosztásra van lehetőség. Egyedi hőmennyiségmérés az összes távfűtött lakások 0,5 százalékában van.
Sándor Angéla a vizsgálat alapján úgy véli, hogy a fogyasztó csak akkor válik érdekeltté a mérés szerinti elszámolásban, ha ez számára az átalánydíjashoz képest megtakarítást eredményez. Ennek előfeltétele, hogy a lakóépületek kedvező hőfizikai és épületgépészeti tulajdonságokkal - például szabályozható fűtési rendszerrel, jó hőszigeteléssel - bírjanak. Ezek kialakítása drága, amit egyedül a fogyasztó nem vállalhat. Az elmúlt évtizedekben épült lakótelepi házak esetében sokszor a távfűtőrendszerek korszerűsítésével sem biztosítható energiamegtakarítás, ami díjcsökkenést hozna a fogyasztónál. Az FVF álláspontja az, hogy a szolgáltatónak, a rendszertulajdonos önkormányzatnak, illetve az államnak be kellene szállnia a költségekbe.
R. Zs.
