A világgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában leértékelődik az országméret jelentősége, csökken a kis országok helyzeti hátránya - olvasható az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének több európai ország modernizációs törekvéseit elemző tanulmányában.
A kis mérettel együtt járó szűk belső piac miatt ugyanakkor ezeknek az országoknak sokkal inkább figyelniük kell a világpiaci játékszabályok betartására. A jó hírnév megtartása annál is fontosabb, mert a modernizációban mindenhol kulcsszerepet kaptak a külföldi beruházások. Ezek kezdetben az importált inputok összeszerelésébe, majd a munkaintenzív iparágakba, később pedig a technológiaintenzív ágazatokba történő beruházásokat jelentették. A külföldi tőkének a felzárkózásban játszott szerepét mutatja, hogy Írországban a GDP - az ír földön megvalósuló termelés - mintegy 14 százalékkal haladja meg a GNI-t, az ír tulajdonú termelőszférában előállított termelést. Magyarországon a GNI évek óta a GDP 92-93 százalékát teszi ki.
A kutatási összefoglaló szerint a külföldi beruházások jelentős termelés- és exportnövelő, technológiafejlesztő hatással jártak, ugyanakkor a külföldi tőke bejövetele nem jelentette az egész gazdaság modernizációját - sok országban két részre szakadt a gazdaság. Az így kialakult szerkezeti kettősség szerint egymással párhuzamosan létezik a magas világpiaci versenyképességgel rendelkező, multinacionális cégek által uralt szektor és a hagyományos iparágakban tevékenykedő, kevésbé hatékony hazai vállalati szféra. A kutatók szerint amint egy kevésbé fejlett országban az előző válik a fejlődés motorjává, úgy a hazai szférában megnehezül a tőkefelhalmozás, ellehetetlenül a fejlődés és nem tud erős középréteg kialakulni. A hazai szféra jövőjét így a multinacionális cégek hálózataiba történő beépülés biztosíthatja.
A sikeresen modernizálódó országokban megfigyelhető az állam szerepének változása, a tulajdonosi, újraelosztó, támogató és közvetlen irányító funkciók csökkenése. A kezdeményező szerep azonban fennmaradt a szerkezeti politika kialakításában, az infrastruktúra fejlesztésében, az oktatás és az innováció támogatásában, az egészségügyben, a környezetvédelemben, a külföldi tőke vonzásában. Az államnak a gazdaság szerkezeti igazodását is elő kell segítenie, így elkerülhető a portugál és görög eset, ahol az EU-csatlakozás után megugró import okozta külkereskedelmi hiánynak csak a 30 százalékát fedezték az EU-transzferek. A Magyarországhoz hasonló, liberalizált kereskedelmű gazdaságokat nem érte a csatlakozás után ilyen sokk.
A tanulmány arra figyelmeztet, hogy bár a társadalmi kohézió és a szociális partnerség fontos záloga a sikeres felzárkózásnak, a rövid távú konszenzus javára nem szabad szem elől téveszteni a hosszabb távú hasznokat. A sikeres modell e tekintetben Finnország és Írország, ahol a jólét gyorsabb növelése helyett az oktatásba, illetve a jövő számára tartalékolt nyugdíjalapokba fektet az állam.
P. B.
