Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lapunk megkeresésére Szecskay András ügyvéd közölte, hogy a keresetlevél három részből áll. Első körben a jogalap megállapítására kérik a bíróságot, majd ezt követi az összegszerűség bizonyítása, illetve ideiglenes intézkedés kérése. A 28,596 milliárd forint legnagyobb részét az úgynevezett rehabilitációs - az eredeti állapot visszaállítására fordított - költség teszi ki. A felperes ezenfelül kárelhárítási költséget is kér - ez a szennyezést követő első három hónap munkálataira vonatkozik -, valamint igényt tart az úgynevezett közbenső veszteségek megtérítésére.
Ezek az ökológiai, az élővilágot és gazdaságot ért károk körét ölelik fel, utóbbihoz tartoznak például az elmaradt állami bevételek (adók, halászati jog). A keresetlevél harmadik részében a magyar állam ideiglenes intézkedést kér annak érdekében, hogy a bíróság a kitermelés biztonsági garanciáinak megteremtéséig tiltsa el az Aurult a további aranykinyeréstől. A biztonságot az jelentené, ha a vállalat cianidlebontót szerelne fel, gondoskodna a nagytározóban lévő folyadék ciántalanításáról és vésztározó kialakításáról.
A keresetlevél megállapításai megegyeznek a ciánszennyezés okainak kivizsgálására az EU által létrehozott nagybányai munkacsoport jelentésében foglaltakkal, miszerint nem az időjárás, hanem a bányászati létesítmények elégtelen műszaki állapota okozta a katasztrófát. Szecskay elmondta, hogy azért nem perelték be egyelőre az Aurul ausztrál anyavállalatát, mert több alperes esetén elhúzódhatna a per, a magyar állam pedig mielőbb szeretne jogerős ítélet birtokába jutni. Romániával érvényben van egy 1958-ban megkötött jogsegélyegyezmény, amely jó alapot ad egy esetleges végrehajtásra. Információink szerint az alperes külföldi volta miatt az első tárgyalást a Fővárosi Bíróság legkorábban 2001 végére vagy a 2002 elejére írja ki.
Drávucz Péter
