Azok a kiadások, ahol a vásárló nem kapott számlát, a háztartási összkiadások 10-14 százalékát tették ki az 1990-es évek közepén - jelentik ki a Társadalomkutató Intézet szakértői. A számlaadás elmaradása mögött sok esetben az áll, hogy a dokumentáció elmulasztása az eladónak adómegtakarításra ad lehetőséget, amit az részben átad a vásárlónak, aki ennek fejében lemond a termékgarancia későbbi érvényesítését lehetővé tevő igazolásról. Ebből kiindulva a háztartások fogyasztásához köthető rejtett gazdaság 1996-ban a GDP 5-8 százalékára tehető, ami ugyan többszöröse a hetvenes évek végén mért 2,3 százalékos brit, valamint az 1981-ben számított 1,5 százalékos amerikai adatnak, de jelentősen elmarad a rejtett gazdaságot a GDP harmadára tevő hazai vélekedésektől.
Jelentős eltérések vannak a rejtett gazdaság megjelenésében az egyes árucsoportok és szolgáltatások között: míg a szeszes italoknál 10, addig a fehérneműknél 40 százalék az eladók részéről nem regisztrált forgalom aránya, egyes szolgáltatásoknál pedig a 80-90 százalékot is elérheti.
Ugyan a számlaadás elmulasztása árcsökkentést tesz lehetővé, és így elméletileg inkább az árra, mint minőségre érzékeny fogyasztók számára jelent vonzerőt, a TÁRKI szerint a vizsgált időszakban nem volt kapcsolat a háztartások jövedelmi helyzete és a nem regisztrált kiadások között. Kiderült viszont, hogy a jobb tömegközlekedésű, nagyvárosi és elsősorban budapesti háztartásokra jellemző leginkább a kiadások regisztrációjának elmaradása, de biztossá vált az is, hogy a nagy bevásárlóközpontok elterjedése számottevően csökkenti a rejtett gazdaság piacán történő vásárlásokat.
P. B.
Pálvölgyi Balázs