Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A makrogazdasági irányítás hatékonyságának alapvető követelménye a fiskális és a monetáris politika szétválasztása, és az MNB az utóbbi öt évben támogatta is ezt a célkitűzést - olvasható a jegybank tanulmányában.
A szétválasztás folyamatában mérföldkőnek tekinthető a Magyar Államkincstár és az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) 1996-os létrehozása, illetve az az egy évvel későbbi döntés, amelynek értelmében a központi költségvetésnek az MNB-vel szemben forintban fennálló tartozásainak jelentős részét devizahitel-tartozássá alakították át. Ez utóbbi határozat folyományaként teljes mértékben megszűnt a jegybanknál korábban felhalmozódott, nem kamatozó, lejárat nélküli államadósság. A költségvetés ezt követően közvetlenül érzékelhette a magyar állam adósságainak terhét, azaz nem csupán az MNB nyereségén, illetve veszteségén keresztül, ami több tényező együttes hatását tükrözi - áll a jelentésben.
A monetáris és fiskális politika szétválasztása során létrejött a kincstári egységes számla, illetve megszűntek az MNB-nél a költségvetési szervek és az állami pénzalapok részére vezetett számlák. Az állampapírok kibocsátása a kincstár és az ÁKK feladata lett, akárcsak az állam külföldi hiteleinek felvétele, illetve a külföldi kötvénykibocsátás. Az államadósság fejlett piaci normáknak megfelelő kezelését a kutatások és a jegybanki elemzések alapozták meg, amelyek jól szolgálták a fiskális és monetáris politika szükséges összehangolását is - derül ki a tanulmányból. A kincstár megalakulása és a jegybanki feladatok körének ebből adódó módosulása az MNB szervezeti felépítésében is változásokat hozott. A bank 18 megyei igazgatóságát négy regionális igazgatóságba tömörítették, a működést pedig a költségek leszorítása érdekében racionalizálták.
K. P. P.
