Prognózisok szerint a közeljövőben a magyarországi élelmiszerárak növekedése magasabb lesz, mint az Európai Unióban, így a belépésig tovább szűkül a rés a magyar és a közösségi árak között. Mivel az uniós tagsággal járó piacszabályozás a termelői árakat a gabonafélék, a cukorrépa és a vágómarha esetében növeli a legnagyobb mértékben, az EU-tagság leginkább a lisztet, a cukrot és a marhahúst drágítja majd meg. A takarmányárak emelkedését a hús- és a baromfiipar csak akkor tudja ellensúlyozni - vélik a kutatók -, ha az ágazat termelői és feldolgozói fázisában javul a hatékonyság a csatlakozásig. Ellenkező esetben a sertés- és baromfihúsfélék és -készítmények ára is érezhetően emelkedik majd. Az EU-ban az elmúlt időszakban a gabonafélék és az olajos növények termelői ára 25-30, a vágóállatoké 10-25 százalékkal mérséklődött. Csupán a cukorrépa, a tej és néhány kertészeti termék ára emelkedett, de az előbbi két árué igen enyhén.
Legnagyobb, 35-50 százalék az árak elmaradása a gabonafélék, a cukorrépa és néhány kertészeti termék esetében, de a vágómarha, a tej és a burgonya is 23-29 százalékkal olcsóbb Magyarországon, mint az EU-ben. Az élelmiszer fogyasztói árak között még nagyobb a különbség, annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban sokkal gyorsabban nőttek az euróban mért magyar árak, mint a nyugat-európaiak. Ez az eltérés olyan élelmiszereknél is fennáll, amelyeknél a magyar alapanyag ára már elérte az uniós szintet, vagyis a magyar élelmiszerek jóval „olcsóbbak”, mint a magyar input mezőgazdasági áruk. Az uniósnál lényegesen olcsóbb a magyar marha- és a sertéshús, a liszt, a cukor és néhány kertészeti termék. Legkisebb, de még így is 20-30 százalékos eltérés a sajtfélék, a margarin és a brojlercsirke esetében volt.
Az Agrárgazdasági Kutató és Informatkai Intézet (AKII) vizsgálatai szerint a termelői ár változását - mind Magyarországon, mind Nyugat-Európában - követi ugyan a fogyasztói ár, de jóval kisebb kilengésekkel és enyhébb mértékben. Az alapanyag árának 10-20 százalékos csökkenése például a fogyasztói árban csak pár százalékos mérséklődést vagy ritkábban szinten maradást eredményez. A termelői ár ugyanis csak mintegy fele részben határozza meg a fogyasztói ár alakulását. Ennek kapcsán a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az agrárpolitikának a végső fogyasztói ár nagyságára csak mérsékelt hatása lehet, hiszen intézményi árakkal - például intervenciós, illetve garantált ár - csupán a termelői árak alakulását tudja befolyásolni.
L. L.
