Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar gazdaság legtöbb területéhez képest az élelmiszeriparban a külföldi tőke aránya magas, az OECD-országok összehasonlításában pedig kifejezetten nagy - állapítja meg az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) a külföldi tulajdonú élelmiszer-ipari cégek EU-csatlakozásra gyakorolt hatását vizsgáló elemzésében. A magyar élelmiszeriparban a külföldi befektetők többségi tulajdonában lévő cégek részesedése az árbevételből 50,8, a jegyzett tőkéből pedig 67,8 százalékos volt két éve, míg számarányuk csupán 13,6 százalékos.
Az AKII előzetes számításai szerint 1999-ben a külföldi arány az ágazat jegyzett tőkéjén belül 62,8 százalékról 2 százalékponttal tovább nőtt az előző évi 235,9 milliárd forinthoz képest.
Az élelmiszeriparba fektetett külföldi tőke több, mint felét az élvezeti cikkeket gyártó szakágazatok vonzották, s gyakorlatilag külföldiek uralják a növényolaj, a cukor, a sör és a dohánytermékek gyártását, míg súlyuk a malom- és a boripar árbevételében jelentéktelen. Az élelmiszeripar 80 nagyvállalatából két éve 49 volt külföldi többségi tulajdonú - ezek adták az árbevétel 44,5 százalékát -, míg az első tíz legnagyobb cégből egy, az első húszból négy működött magyar többségi tulajdonban. A magyar élelmiszeriparba fektető cégek ország szerinti rangsorát Hollandia vezeti 58 milliárd forinttal, Ausztria cégei 24, Németországéi pedig 23 milliárd forint értékű beruházást végeztek az ágazatban. A 18 milliárd forinttal csak a negyedik Svájcot 15, illetve 14 milliárddal az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság követi, de fontos még Franciaország és Olaszország is. Az EU-csatlakozás szempontjából az AKII szerint nagy jelentőségű, hogy a vállalati szektor uniós integrációja nagymértékben előrehaladt, az élelmiszer-ipari jegyzett tőke fele EU-beli befektetőké s a külföldi tulajdonú vállalatok élelmiszerexportjának 80 százaléka az unióba irányul. Azt, hogy a külföldiek hosszú távra rendezkedtek be, a befektetések nagysága, esetenként a leányvállalatoknak szánt regionális központ szerep igazolja.
A külföldi irányítású cégek esetében fokozott az exportorientáció - bár a befektetők leginkább a magyar piac megszerzését, illetve a piaci részesedés megtartását tűzték ki célul -, ugyanakkor alacsony az exporttámogatás, rendkívül magas viszont az adókedvezmények értéke. Jellemzőjük továbbá a viszonylag magas jövedelmezőség, termelékenység és egy főre jutó eredmény, a saját tőke magas aránya, a magas átlagbér és az igen magas árbevétel.
Több kérdőíves felmérés eredményei szerint a külföldiek befektetési döntéseit leginkább az infrastrukturális feltételek, a stabil jogi keretek és a stabil politikai helyzet, az alacsony bérköltség és a szakképzett munkaerő motiválta. Ezek terén további javulás várható, kivéve a bérköltséget, ami viszont csak egyes ágazati tevékenységekben jelentős. Az AKII szerint a külföldi tőkebefektetések ágazati megoszlását a jövőben befolyásolja a tevékenység magas potenciális hozzáadottérték-tartalma, a várható belföldi piacbővülés, a piacon számottevő méret könnyű elérése, az olcsó és jó minőségű mezőgazdasági nyersanyag, a tej- és cukorágazat esetében pedig a EU-kvóta megszerzésének esélye.
L. L.
