- Nagyjából ismertté váltak a gazdaság tavalyi adatai. Mit szól hozzájuk?
- Az államháztartás GDP-arányos deficitje az egy évvel korábbi alatt maradt. Az infláció külső hatások eredményeképpen nagyobb lett a tervezettnél, a folyó fizetési mérleg a terveknek megfelelően alakul. Pozitív fejleménynek tekintem, hogy a működőtőke-befektetések stabilizálódni látszanak, sőt magasabbak lesznek, mint 1999-ben. A portfólióbefektetések negatív szaldója a forró pénzek egy részének távozását rejtheti, ami nem feltétlenül jelent gondot az országnak. Összességében úgy látom, hogy a 2000-es év jobban teljesített az 1999-es esztendőnél.
- Az év egyik negatív meglepetése a beruházások lassú növekedése volt.
- A beruházásokon belül a kormánynak az állami beruházások alakulására van közvetlen ráhatása. Az utóbbi két év adatait nézve nem szabad elfelejteni, hogy volt néhány olyan szükségszerű állami beavatkozás - elég csak az árvízre gondolni -, amely csökkentette az állami beruházások nagyságát. Idén azonban a kormány várakozásai szerint alakulhatnak a beruházások. Elindul a Széchenyi terv, amellyel 300 milliárd forintnyi pótlólagos állami beruházás jelenik meg a piacon. Ez kumulatív hatással jár, hiszen sok helyütt a saját forrás felhasználását vagy a hitelfelvételt megkönnyíti az állami szerepvállalás, amely így önmagánal nagyobb beruházást indukál.
- Nem tart attól, hogy a beruházások beindulása és a növekvő aggregált kereslet miatt nő a fizetési mérleg hiánya?
- A beruházások importigényétől nem tartok, ráadásul úgy vélem, hogy az EU és Magyarország közötti fejlettségbeli különbség csökkentése érdekében ésszerű modernizációs deficitet el kell viselni. Egyébként is optimista vagyok, mert az olajárak múlt év végén megindult csökkenése és az euró erősödése tartós lehet, és ez sokat javít a külkereskedelmi egyenlegen.
- A folyó fizetési mérleg hiányának egyre nagyobb tétele a profitkivonás. Tehet-e ez ellen valamit a kormányzat?
- Adminisztratív intézkedés nem lenne szerencsés. Azon viszont gondolkodunk, hogy miként lehetne arra ösztönözni a külföldi beruházókat, hogy újra Magyarországon fektessék be nyereségüket.
- A kormány idei inflációs prognózisa 5-7 százalék, míg jövőre 4-6 százalékos fogyasztói árindexet vár a tárca. Egyes elemzők szerint azonban az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfláció csökkenése megállhat. Mi erről a véleménye?
- Magyarországon az elmúlt évben jelentős inflációs hatással az élelmiszerek, az ipari termékek és a szolgáltatások áremelkedése járt. E két utóbbi piacon erős a verseny, ezért arra számítok, hogy nem lehet két egymás utáni évben árat emelni. Az ambiciózus terveket támasztják alá azok a megállapodások is, amelyeket a hatósági áras körben - távközlés, közúti szállítás, postai szolgáltatások, energiaárak - kötöttünk, és amelyek ragaszkodtak ehhez az 5-7 százalékos áremeléshez. A kormány a maga részéről megtette, amit megtehetett. A jegybanknak tett árfolyam-politikai javaslatunk, azaz a leértékelési ütem 0,1 százalékpontos mérséklése szintén hozzájárulhat az infláció csökkentéséhez.
- Várható-e a leértékelési ütem újabb csökkentése még az idén? Az előző pénzügyminiszter azt mondta, hogy az év második felére akár meg is szűnhet a csúszó leértékelés.
- Én nem vagyok ennyire optimista. A PM mindig azt mondta, hogy jelentősebb inflációcsökkenés és stabilabb makrogazdasági számok szükségesek ahhoz, hogy ez a forgatókönyv megvalósuljon. A mostani ajánlásunkon túl egyelőre nincs napirenden más javaslat vagy forgatókönyv.
- A tavalyihoz képest ismét alultervezettnek tűnik néhány idei adóbevételi előirányzat. Miért ennyire pesszimisták az áfa esetében?
- A tárcát mindig az óvatos tervezés jellemezte. Az adóbevételi tervet amúgy az első félév után, a zárszámadás keretében lehet korrigálni, bár nem hiszem, hogy ez bekövetkezik. Az elmúlt évben nagyobb ütemben nőtt az áfabevétel a tervezettnél, amit nyilván a lakosság előrehozott fogyasztása indukált. Ezt igazolja, hogy ugrásszerűen megnőtt a fogyasztási hitelek állománya. Ez a folyamat azonban szerintem idén lassul.
- Milyen módosítások hajthatók végre az adórendszerben 2002-ig, ha adottak a bevételi számok?
- Ebben a félévben elő kell készítenünk néhány adómódosítást, ám ezek valóban nem érintik a konkrét mértékeket. Terveink szerint az ebben az időszakban végrehajtott belső jogharmonizációval egymáshoz csiszolhatjuk az ellentmondó szabályozókat. Ennek érdekében egy bizottságot szeretnék felállítani a vállalkozók életét nehezítő adó- és vámjogszabályok áttekintésére. Ettől tisztább, hatékonyabb, bürokráciamentesebb adózást remélek.
- Az egészségügy már idejekorán bejelentkezett az idei többletbevételekre, sőt az új miniszter a jövedéki adóbevételekből is nagyobb részt szeretne kiszakítani az ágazatának. A pluszforrások reményében még a járulékbeszedést is elvonná az adóhivataltól. Ön támogatja Mikola István ez irányú elképzeléseit?
- A részletekről hamarosan egyeztetünk, de az biztos, hogy a járulékfizetők számára nem okozhat többletterhet a rendszer átalakítása. Az egészségügy évente 8-900 milliárd forinttal gazdálkodik, ha ehhez néhány tízmilliárd forintot hozzácsapunk, nem javulnak lényegesen az átalakítás feltételei. Az idei többletbevételek felhasználásáról mindazonáltal - már ha lesznek ilyenek egyáltalán - a kormánynak és az Országgyűlésnek kell döntenie. Az adóbevételek megosztása az elfogadott költségvetés miatt 2002 végéig szerintem nem lehetséges. A járulékbeszedést az APEH két éve integrálta, ezért korainak tartanám a rendszer megbontását. Az eddigi számok alapján egyébként is hatékonyabbnak tűnik a mostani rendszer, mint volt az önálló járulékbeszedés.
- A kormány 2003-ig befagyasztotta a vegyes nyugdíjrendszer második pillérébe jutó tagdíjakat. Mi várható később?
- Felállítottunk egy tárcaközi bizottságot, amelynek munkájától azt várom, hogy az első pillér versenyképessé válik a magánnyugdíjpénztárakkal. Ennek érdekében meg kell valósítani az egyéni számlavezetést, a rugalmas korhatárt, az örökölhetőséget az állami rendszeren belül. A rugalmasság azt jelentené, hogy ha most 62 év a nyugdíjkorhatár, akkor 60 és 65 éves kor között nyugdíjba lehetne menni, vállalva, hogy 60 éves korban kisebb nyugdíjra tarthat igényt a jogosult, mint 65 évesen. A változtatások lényege az, hogy mindenki pontosan nyomon tudja követni, mire számíthat a nyugdíjba lépésekor. Az egyéni öngondoskodást az állami rendszer részévé kell tenni. A magánpénztáraktól eltérően az állami nyugdíjalapnál nem oldható meg, hogy tíz év után egy összegben felvegyék a befizetett és kamatokkal növelt összeget. Azt kell megoldani, hogy az állami nyugdíjrendszerre jellemző nagy kockázatközösségen belül az öngondoskodás határozza meg a kockázat nagyságát. Biztosítani kell, hogy legalább az állampapír-piaci hozamokkal vagy az infláció mértékével emelkedjenek a befizetések. Ez az átalakítás azonban legalább 20-25 évet igényel.
- A hárompilléres nyugdíjrendszer megmarad?
- Persze. A magánpénztárakba ugyan olyanok is átléptek, akiknek nem volt érdemes, de ezért még nem fogjuk megbontani a nyugdíjrendszert. Az átmenet költségeit kell csillapítani, mivel az átlépők vártnál nagyobb száma növelte a tb-hiányt. Ez nem jelenti azt, hogy 2002 után nem lehet növelni a magánpénztári tagdíjakat.
- A tőzsde tavalyi gyengélkedésére hivatkozva a BÉT vezetői az állam segítségére számítanak. Milyen módon tudja a kormány támogatni a tőzsde fellendülését?
- A tőzsde vezetőinek javaslata alapján a tőzsdére lépő cégek kaphatnának adókedvezményt, ám ennek formája még kidolgozatlan.
- A két évre szóló költségvetés miatt legkorábban 2003-tól léphetnek életbe a kedvezmények?
- Ha a számítások azt mutatják, hogy ezek a kedvezmények érdemben nem befolyásolják a büdzsé bevételeit, akkor már hamarabb be lehet vezetni őket.
- Meddig téríthetők el a világpiacitól a honi energiaárak?
- A tőzsde a kormányra mutogat a gyenge teljesítmény miatt, de a környező országok tőzsdéi is hasonló pályát futottak be tavaly. Ami a Molt illeti, a kérdés az, hogy a kormánynak van-e felelőssége egy monopolhelyzetben lévő céggel szemben. Szerintem van, ezért vagy meg kell próbálni ellensúlyt képezni (ám a piacon egyelőre ilyen szereplő nem tűnt fel), vagy az állam szabályozó szerepének kell felerősödnie. Emlékeztetnék arra, hogy a kormánynak volt egy javaslata a veszteséget termelő gázüzletág megvételére, amire nem érkezett a cégtől érdemi válasz.
- Ez a javaslat még életben van?
- Nem látok olyan jeleket, ami miatt a javaslatunk idejétmúlt lehetne.
- Az árampiacot is érinti a hatósági ár. A Magyar Villamos Művek Rt. például 47 milliárdos vélt veszteségeinek rendezéséért fordult az ÁPV Rt.-hez.
- Úgy gondolom, hogy a tavaly decemberi kormánydöntésben szereplő 10 milliárd forint forrástöbblet elégséges lesz a társaság biztonságos működéséhez.
- Visszatérve az alapkérdéshez: mikor várható a hazai energiaárak felzárkózása a világpiacihoz? Az uniós csatlakozás időpontjáig várnak, vagyis egyszeri nagy emeléssel igazítják ki az árakat?
- Elképzelhető, ebben az esetben azonban meg kell találni a kompenzációs formát, amivel a lakossági fogyasztók számára ezt a drasztikus hatást csillapítani tudjuk.
- A két évre elfogadott büdzsé mellett milyen teendői maradtak?
- Lehetőséget kaptunk a hosszabb távú programok kidolgozására. Az egyik legfontosabb célunk az értékpapírpiac fejlesztésének lezárása, ami 10-15 törvény módosítását igényli. Ez a munka márciusban fejeződhet be. Az adózásban a már említett apróbb finomításokon túl előkészítünk egy nagyobb szabású csomagot is, ami azonban csak a következő ciklusban valósulna meg. Gondolkozunk a tőke- és a munkajövedelmek adózása közötti különbségek további mérséklésén és a helyi önkormányzatok által kivetett adók átalakításán.
- Az adókkal kapcsolatos elképzelései lényegében megegyeznek az elődje által beterjesztett, de a kormánypártok által elvetett javaslatokkal. Miért bízik abban, hogy ön több sikerrel jár?
- A vezető kormánypárt alelnökeként talán nagyobb politikai támogatottsággal bírok, mint miniszterelődeim.
Baka Zoltán-Kolosi Pál Péter
- A kormány idei inflációs prognózisa 5-7 százalék, míg jövőre 4-6 százalékos fogyasztói árindexet vár a tárca. Egyes elemzők szerint azonban az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfláció csökkenése megállhat. Mi erről a véleménye?
- Magyarországon az elmúlt évben jelentős inflációs hatással az élelmiszerek, az ipari termékek és a szolgáltatások áremelkedése járt. E két utóbbi piacon erős a verseny, ezért arra számítok, hogy nem lehet két egymás utáni évben árat emelni. Az ambiciózus inflációs terveket támasztják alá azok a megállapodások is, amelyeket a hatósági áras körben - távközlés, tömegközlekedés, postai szolgáltatások, energiaárak - kötöttünk, és amelyek ragaszkodtak ehhez az 5-7 százalékos áremeléshez. A kormány a maga részéről megtette, amit megtehetett. A jegybanknak tett árfolyam-politikai javaslatunk, azaz a leértékelési ütem 0,1 százalékpontos mérséklése szintén hozzájárulhat az infláció csökkentéséhez.
- Várható-e a leértékelési ütem újabb csökkentése még az idén? Az előző pénzügyminiszter azt mondta, hogy az év második felére akár meg is szűnhet a csúszó leértékelés.
- Nem vagyok ennyire optimista. A PM mindig azt mondta, hogy jelentősebb inflációcsökkenés és stabilabb makrogazdasági számok szükségesek ahhoz, hogy ez a forgatókönyv megvalósuljon. A mostani ajánlásunkon túl egyelőre nincs napirenden más javaslat vagy forgatókönyv.
- A tavalyihoz képest ismét alultervezettnek tűnik néhány idei adóbevételi előirányzat. Miért ennyire pesszimisták az áfa esetében?
- A tárcát mindig az óvatos tervezés jellemezte. Az adóbevételi tervet amúgy az első félév után, a zárszámadás keretében lehet korrigálni, bár nem hiszem, hogy ez bekövetkezik. Az elmúlt évben nagyobb ütemben nőtt az áfabevétel a tervezettnél, amit nyilván a lakosság előrehozott fogyasztása indukált. Ezt igazolja, hogy ugrásszerűen megnőtt a fogyasztási hitelek állománya. Ez a folyamat azonban szerintem idén lassul.
- Milyen módosítások hajthatók végre az adórendszerben 2002-ig, ha adottak a bevételi számok?
- Ebben a félévben elő kell készítenünk néhány adómódosítást, ám ezek valóban nem érintik a konkrét mértékeket. Terveink szerint az ebben az időszakban végrehajtott belső jogharmonizációval egymáshoz csiszolhatjuk az ellentmondó szabályozókat. Ennek érdekében egy bizottságot szeretnék felállítani a vállalkozók életét nehezítő adó- és vámjogszabályok áttekintésére. Ettől tisztább, hatékonyabb, bürokráciamentesebb adózást remélek.
- Az egészségügy már idejekorán bejelentkezett az idei többletbevételekre, sőt az új miniszter a jövedéki adóbevételekből is nagyobb részt szeretne kiszakítani az ágazatának. A pluszforrások reményében még a járulékbeszedést is elvonná az adóhivataltól. Ön támogatja Mikola István ez irányú elképzeléseit?
- A részletekről hamarosan egyeztetünk, de az biztos, hogy a járulékfizetők számára nem okozhat többletterhet a rendszer átalakítása. Az egészségügy évente 8-900 milliárd forinttal gazdálkodik, ha ehhez néhány tízmilliárd forintot hozzácsapunk, nem javulnak lényegesen az átalakítás feltételei. Az idei többletbevételek felhasználásáról mindazonáltal - már ha lesznek ilyenek egyáltalán - a kormánynak és az Országgyűlésnek kell döntenie. Az adóbevételek megosztása az elfogadott költségvetés miatt 2002 végéig szerintem nem lehetséges. A járulékbeszedést az APEH két éve integrálta, ezért korainak tartanám a rendszer megbontását. Az eddigi számok alapján egyébként is hatékonyabbnak tűnik a mostani rendszer, mint volt az önálló járulékbeszedés.
- A kormány 2003-ig befagyasztotta a vegyes nyugdíjrendszer második pillérébe jutó tagdíjakat. Mi várható később?
- Felállítottunk egy tárcaközi bizottságot, amelynek munkájától azt várom, hogy az első pillér versenyképessé válik a magánnyugdíjpénztárakkal. Ennek érdekében meg kell valósítani az egyéni számlavezetést, a rugalmas korhatárt, az örökölhetőséget az állami rendszeren belül. A rugalmasság azt jelentené, hogy ha például 60 és 65 éves kor között nyugdíjba lehetne menni, vállalva, hogy 60 éves korban kisebb nyugdíjra tarthat igényt a jogosult, mint 65 évesen. A változtatások lényege az, hogy mindenki pontosan nyomon tudja követni, mire számíthat a nyugdíjba lépésekor. Az egyéni öngondoskodást az állami rendszer részévé kell tenni. A magánpénztáraktól eltérően az állami nyugdíjalapnál nem oldható meg, hogy tíz év után egy összegben felvegyék a befizetett és kamatokkal növelt összeget. Azt kell megoldani, hogy az állami nyugdíjrendszerre jellemző nagy kockázatközösségen belül az öngondoskodás határozza meg a kockázat nagyságát. Biztosítani kell, hogy legalább az állampapír-piaci hozamokkal vagy az infláció mértékével emelkedjenek a befizetések. Ez az átalakítás azonban legalább 20-25 évet igényel.
- A hárompilléres nyugdíjrendszer megmarad?
- Persze. A magánpénztárakba ugyan olyanok is átléptek, akiknek nem volt érdemes, de ezért még nem fogjuk megbontani a nyugdíjrendszert. Az átmenet költségeit kell csillapítani, mivel az átlépők vártnál nagyobb száma növelte a tb-hiányt. Ez nem jelenti azt, hogy 2002 után nem lehet növelni a magánpénztári tagdíjakat.
- A tőzsde tavalyi gyengélkedésére hivatkozva a BÉT vezetői az állam segítségére számítanak. Milyen módon tudja a kormány támogatni a tőzsde fellendülését?
- A tőzsde a kormányra mutogat a gyenge teljesítmény miatt, de a környező országok tőzsdéi is hasonló pályát futottak be tavaly. A tőzsde vezetőinek javaslata alapján a tőzsdére lépő cégek kaphatnának adókedvezményt, ám ennek formája még kidolgozatlan.
- A két évre szóló költségvetés miatt legkorábban 2003-tól léphetnek életbe a kedvezmények?
- Ha a számítások azt mutatják, hogy ezek a kedvezmények érdemben nem befolyásolják a büdzsé bevételeit, akkor már hamarabb be lehet vezetni őket.
- Meddig téríthetők el a világpiacitól a honi energiaárak?
- Ami a Molt illeti, a kérdés az, hogy a kormánynak van-e felelőssége egy monopolhelyzetben lévő céggel szemben. Szerintem van, ezért vagy meg kell próbálni ellensúlyt képezni (ám a piacon egyelőre ilyen szereplő nem tűnt fel), vagy az állam szabályozó szerepének kell felerősödnie. Emlékeztetnék arra, hogy a kormánynak volt egy javaslata a veszteséget termelő gázüzletág megvételére, amelyre nem érkezett a cégtől érdemi válasz.
- Ez a javaslat még életben van?
- Nem látok olyan jeleket, ami miatt a javaslatunk idejétmúlt lehetne.
- Az árampiacot is érinti a hatósági ár. A Magyar Villamos Művek Rt. például 47 milliárdos vélt veszteségeinek rendezéséért fordult az ÁPV Rt.-hez.
- Úgy gondolom, hogy a tavaly decemberi kormánydöntésben szereplő 10 milliárd forint forrástöbblet elégséges lesz a társaság biztonságos működéséhez.
- Visszatérve az alapkérdéshez: mikor várható a hazai energiaárak felzárkózása a világpiacihoz? Az uniós csatlakozás időpontjáig várnak, vagyis egyszeri nagy emeléssel igazítják ki az árakat?
- Elképzelhető, ebben az esetben azonban meg kell találni azt a kompenzációs formát, amellyel a lakossági fogyasztók számára ezt a drasztikus hatást csillapítani tudjuk.
- A két évre elfogadott büdzsé mellett milyen teendői maradtak?
- Lehetőséget kaptunk a hosszabb távú programok kidolgozására. Az egyik legfontosabb célunk az értékpapírpiac fejlesztésének lezárása, ami 10-15 törvény módosítását igényli. Ez a munka márciusban fejeződhet be. Az adózásban a már említett apróbb finomításokon túl előkészítünk egy nagyobb szabású csomagot is, ami azonban csak a következő ciklusban valósulna meg. Gondolkozunk a tőke- és a munkajövedelmek adózása közötti különbségek további mérséklésén és a helyi önkormányzatok által kivetett adók átalakításán.
- Az adókkal kapcsolatos elképzelései lényegében megegyeznek az elődje által beterjesztett, de a kormánypártok által elvetett javaslatokkal. Miért bízik abban, hogy ön több sikerrel jár?
- A vezető kormánypárt alelnökeként talán nagyobb politikai támogatottsággal bírok, mint miniszter elődeim.
Baka Zoltán-Kolozsi Pál Péter
