Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A GKI szerint a versenyszférára jellemző szervezeti-szerkezeti átalakulás az agrárszektorban tovább késik, a piaci koordináció és szelekció intézményei azonban - erőteljes kormányzati szerepvállalással - néhány év alatt kiépülhetnének. Ezek az intézmények azért kerültek az elemzés középpontjába, mert hiányuk miatt maradt el a 90-es évek elején a termelés csökkenését normális körülmények között kísérő szerkezeti átalakulás. A magyar mezőgazdaság ráadásul a saját lehetőségeihez képest is rosszul teljesít - hívja fel a figyelmet Zacher. Szerinte az agrárexport kedvező belső feltételek esetén akár kétszeresére is nőhetne 3-4 év alatt.
Az elemzés középtávon az agrárgazdaság nemzetgazdasági súlyának további mérséklődésével számol, bár az ágazatnak a bruttó hazai termékhez (GDP) való hozzájárulása az 1992. évi 7,8 százalékról máris 4,7 százalékra, az exportban való 26 százalékos részesedése pedig 8 százalékra csökkent. Az ágazat Zacher szerint 2003-ig évi 1, azután 2 százalékos növekedés elé néz, ami nem tart lépést a belső kereslet várható 2-3 százalékos növekedésével.
A magyar mezőgazdaságban középtávon is a gabona- és a húságazatok lesznek a meghatározók, a növénytermesztés arányának növekedése a teljes mezőgazdasági termelésen belül a korábbinál lassabb ütemben folytatódik. Az agrárexport a prognózis szerint évi 2,8 milliárd euróra várható, a behozatal növekedése és az aktívum csökkenése mellett. Az összes exporton belül az agrárkivitel súlya tovább mérséklődik, ezen belül csökken a mezőgazdasági és nő az élelmiszer-ipari termékek aránya. A fő exportpiacokon lényeges átrendeződés nem várható, a külpiaci bővülésnek a GKI szerint már eddig sem keresleti, hanem sokkal inkább kínálati - például minőségi - korlátai voltak.
Az elemzés kitér arra, hogy a jelen helyzetben a hazai földpiac lényegében nem működik, a földtulajdon nem forgalomképes, s így nem várható a gazdaságilag racionális üzemméretek, az ésszerű birtokstruktúra gyors kialakulása sem. Az ágazatban még hátra van egy „másodlagos" privatizáció, a jól működtethető birtokok, vagyonok koncentrálódása. Az agrárgazdaságban a GKI szerint középtávon háromféle üzemtípus lesz jellemző. Az árutermelés fő színtere a nagybirtok lesz, a nagyüzemek a termőföld 45-50 százalékát birtokolják majd a korábbi állami gazdaságok, termelőszervezetek utódszervezeteiként, illetve új magántermelők gazdaságaiként. A családi tulajdonra és döntően a családi munkaerőre támaszkodó - Nyugat-Európa mezőgazdasági üzemszerkezetét jellemző - 20-60 hektáros középparaszti gazdaságok a földterület mintegy 30 százalékán alakulhatnak ki. Ezek nagyobb térnyerése csak erőteljes kormányzati támogatás esetén lehetséges, ami átmenetileg további veszteségekkel járna. E két üzemtípus mellett hosszú távon is számolni kell a kistermelőkkel és a részmunkaidős gazdálkodással, bár ezek jövedelmezősége alacsony marad.
L. L.
