Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nyolcvanas években a lakossági megtakarítási ráta érezhetően csökkent több feltörekvő - latin-amerikai és kelet-európai - országban - írja tanulmányában Árvai Zsófia és Menczel Péter. Ebben a pénzügyi liberalizáció és modernizáció révén enyhülő likviditási korlátok, a pozitív jövedelemkilátásokkal járó kedvező gazdasági helyzet, az elhalasztott fogyasztás miatti türelmetlenség, a külkereskedelmi liberalizáció játszottak szerepet. Fogyasztásnövelő - és így megtakarításcsökkentő - hatása lehet mindezeken túl a felértékelődő árfolyamnak is.
A szerzők szerint a gazdasági felzárkózás következményei, elsősorban a magasabb jövedelemvárakozásokon alapuló bővülő lakossági hitelkonstrukciók, a lakosság széles rétegei számára elérhető jelzáloghitelek törvényi feltételeinek megteremtése, az infláció és a kamatok csökkentése, sokkal nagyobb hatással vannak a lakosság fogyasztási és megtakarítási döntéseire, mint a reálkamatok.
Magyarországon 1998-ban a háztartások hitelállományának megugrása jelezte, hogy ezek a folyamatok elindultak és a jövőben a pénzügyi kötelezettségek gyors növekedésére lehet számítani. A pénzügyi kötelezettségek rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya a mai 7 százalékról közelíteni fog a fejlett piacgazdaságokra jellemző 50-100 százalékos arányhoz. A hitelkeresletet a kedvező jövedelemkilátások, a likviditási korlátok pénzügyi liberalizációból és modernizációból eredő csökkenése növelik, a hitelkínálatot pedig a lakossági ügyfelekért folytatott erősödő verseny táplálja.
A szerzők szerint kérdéses, hogy a lakossági megtakarítások csökkenését hozó strukturális korrekciót bármilyen jegybanki kamatpolitika le tudná fékezni, hiszen az elmúlt időszak lakossági hitelnövekedése is rendkívül magas reálkamat mellett ment végbe. A jegybank kamatpolitikájának hatékonysága középtávon újra nőhet, hiszen a lakosság eladósodottsága növekszik. Ebben fontos szerep jut a jelzáloghiteleknek, valamint a kamatváltozásra érzékenyen reagáló piaci eszközök elterjedésének. Rövid távon azonban a külső egyensúly fenntartása érdekében a lakossági megtakarítások csökkenését a költségvetési vagy a vállalkozói szektornak kell kompenzálnia. Ebből a szempontból kapóra jön, hogy az államháztartás hiányát az EMU-csatlakozás előtt kénytelen lesz lefaragni az éppen aktuális kabinet.
P. B.
