Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A külföldi járműgyártás magyarországi megtelepedésétől sokan az itteni kis- és középvállalatok beszállítói-háttéripari megerősödését várták. Reményeikben részben csalatkozniuk kellett, mert a tőkeszegény magyar tulajdonú cégek csupán a legkisebb haszonnal járó, kis értékű beszállításoknál jutottak szóhoz véli Somai Miklós, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa. Az ezen a szegmensen elérhető nyereség pedig nemigen tesz lehetővé jelentősebb technikai korszerűsítést.
A magyarországi piacon ma már minden negyedik autó hazai gyártású. A kilencvenes évek elején rendelkezésre álló kedvező letelepedési feltételek miatt több multinacionális vállalat is gyártóbázist hozott létre Magyarországon, elsősorban a Dunántúlon. A pionírok élvezték a politikai stabilitást, a földrajzi közelséget; alacsony áron jutottak jó infrastruktúrával rendelkező ipari ingatlanokhoz, minőségi munkára képes olcsó munkaerőt alkalmaztak, s mindehhez 5-10 évre szóló adómentességet kaptak, emellett nem vették rossz néven a nyugatinál enyhébb környezetvédelmi szabályozást sem. Az eleinte kizárólag importált, de jelenleg is túlnyomórészt külföldi eredetű alkatrészekkel dolgozó üzemekben a klasszikus bérmunka kategóriájába tartozó összeszerelő tevékenység folyt és folyik. A termékek túlnyomó többségét exportálják. Ez a néhány cég az iparágon belül a forgalomból nagyobb arányban részesedik, mint az a foglalkoztatásban és a hozzáadottérték-termelésben betöltött helyéből következne. Ennek oka a koncentrált termelés és az adókedvezmények okán itt kimutatott profit.
A kutató szerint van rá remény, hogy a mostaninál több magyar tulajdonú beszállító cég is labdába rúgjon, mert ahol gyártás van, ott megjelennek a fejlesztés igényei is. Tovább javítja a gyártók esélyeit, hogy bár nehéz bekerülni a beszállítók közé, de nehéz is kiesni onnan, a tapasztalatok szerint a nyolc-tíz éves együttműködések a leggyakoribbak. A magyar tulajdonú, beszállításra jelentkező cégek ugyanakkor gyakran találkoznak számukra ismeretlen technológiával, és sokszor kiderül az is, hogy nem képesek tartósan produkálni a kívánt minőséget.
A kutatók szerint a magyar járműipari beszállítók rendszeresen küzdenek kapacitáshiánnyal, nehezen teljesítik a nagyobb megrendeléseket, és e problémájukat csak elmélyíti az a tény, hogy a Dunántúl egyes körzeteiben (Győr, Székesfehérvár, Tatabánya) egyre nehezebb szakképzett munkaerőt találni. A társaságok egymástól csábítják el a szakembereket, s ez a munkaerőköltség emelkedéséhez vezet, ami értelemszerűen rontja a versenyképességet.
D. L.
