A kockázati tőkealapokon keresztüli tőkebevonás csak a Magyarországon működő kis- és középvállalkozások töredékének, elsősorban a technológiai szektorban működő, gyorsan növekvő cégeknek jelenthet finanszírozási forrást. A nagy szabad pénzösszegekkel rendelkező kockázati tőkealapok számára a jó esetben is csak néhány millió dollár értékű magyar vállalkozásokban üzletrészt szerezni méretgazdaságossági okokból nem kifizetődő. Ennek ellenére találtak megoldásokat arra, hogy a kisebb tőkeigényű magyar cégekbe is befektessenek, eddigi befektetéseik ugyanis az elvártnál nagyobb hozamot produkáltak.
A kereskedelmi bankok a kilencvenes évek elején nagyon rossz tapasztalatokat szereztek a magyar kisvállalkozások hitelezésében. Az egykori állami üzemek bennragadt tartozásaival együtt mintegy 1000 milliárdos rossz hitel halmozódott fel a bankokban. A pénzintézetek ezért később defenzív, kissé túl konzervatív politikát folytattak a kisvállalkozások hitelezésében hangzott el a Magyar Innovációs Szövetség konferenciáján. Ma azonban a bankok keresik az új kihelyezési lehetőségeket, ezért újra a kis- és középvállalatok felé fordulnak, és az eszközfedezet helyett Magyarországon is kezd elterjedni a cash flow-alapú hitelbírálat. Ma már nem ritka, hogy a stabil vevőkör megrendeléseinek 80 százalékáig vagy az értékesíthető készletek beszerzési árának 50 százalékáig is finanszírozzák a cégeket. Sokat segítene a bankok bizalmának visszanyerésében, ha a meglévő adósnyilvántartások felhasználásával átláthatóvá válna a hitelt kérők eddigi fizetési hajlandósága és képessége, nem keveredne a jogi személyiségű cégek valamint a tulajdonosok, illetve felelős vezetők „múltja”. Becslések szerint a foglalkoztatottak 67 százalékának munkát adó, de a GDP-nek 45, az exportnak pedig mindössze 12 százalékát előállító 750 ezer 10 fő alatti kis- és mikrovállalkozás zöme nem fejlődőképes, célja csupán az önfoglalkoztatás vagy az adóelkerülés.
Tóth Katalin