A '90-es évek elején a természetgyógyászok és a velük szimpatizáló orvosok megpróbálták törvényes keretek közé szorítani a "mozgalom" működését. Hat év kemény munka után találtak meghallgatásra, csak 1997 tavaszán látott napvilágot a természetgyógyászatról szóló törvény, amelynek a hat év alatt 44 változata született.
A törvény két fő tevékenységi kört különböztet meg egymástól: az orvosi diplomához kötött természetgyógyászati ágazatokat, illetve az orvosi diplomához nem, de érettségihez kötött tevékenységeket. Az utóbbi keretében összesen tíz lehetőséget sorol fel: életmód-tanácsadás, fitoterápia, alternatív mozgás- és masszázsterápia, reflexológia, akupresszúra, alternatív fizikoterápia, bioenergetika, látásjavító szemtréning, füladdiktológia, kineziológia.
E tevékenységeket az ETI (Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet) karolta fel, itt folyik oktatás és vizsgáztatás e téren. Neves természetgyógyászok közreműködésével létrehozták e gyógymódok oktatói és "tisztikarát", s megszervezték a vizsgáztatást is, ami azonban nem oldja meg azt a visszás helyzetet, hogy változatlanul működnek olyan - magukat csodatevőként reklámozó - gyógyítók, akik nem szándékoznak ETI-vizsgát tenni.
Azok az orvosok viszont, akik idejében ráébredtek, hogy a betegeknek joguk van az alternatív gyógymódokhoz, és költséget és fáradságot nem kímélve ebben az irányban képezték magukat, hátrányos helyzetbe kerültek. Az orvostudományi intézetek és egyetemek vezetői ugyanis a mai napig nem fogták fel, hogy engedniük kell a nyomásnak és fel kellene vállalniuk az alternatív gyógymódokat. A törvény ugyan jól körülhatárolja, hogy melyek azok a gyógyító tevékenységek - 22-t jelöl meg -, amelyek orvosi diplomához kötöttek, de az elmúlt években egyetlen olyan egészségügyi intézmény, illetve egyetem sem akadt Magyarországon, amelyik a képzést és vizsgáztatást felvállalta volna. Ezért állt elő az a lehetetlen helyzet, hogy azok az orvosok, akik a természetgyógyászat módszereit alkalmazzák, azt tulajdonképpen illegálisan teszik.
Akik például külföldön szereztek egyetemi vagy főiskolai szinten természetgyógyász-képesítést, diplomájukat egyelőre nem tudják honosíttatni. Ha valaki diplomával a zsebében az alternatív gyógymódokat is alkalmazni kívánja, egyetlen megoldáshoz folyamodhat: meg kell tanulnia a diplomához nem kötött gyógymódok egyikét, majd le kell vizsgáznia belőle az ETI-nél. Az oklevél birtokában már nem zaklathatja az ÁNTSZ, s hogy a rendelő zárt ajtaja mögött éppen mely gyógymódot alkalmazza, az már a páciens és az ő dolga.
Gyanítható, hogy nem új rendeletekre, törvényre van szükség, hanem arra, hogy az illetékesek ne dugják a fejüket a homokba. A kórházak pedig segíthetnék azokat, akik természetgyógyászati ismereteket kívánnak szerezni. Egyelőre a kórházak többségébe még azokat a természetgyógyászokat sem engedik be, akiket a beteg családja fogad fel.
Amíg a tb nem lép ezen a téren, maradnak a jelenlegi állapotok, holott mindenkinek az lenne az érdeke, hogy orvosok és természetgyógyászok szoros együttműködésben tegyék a dolgukat.
ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA
**** KERETBEN ****
Több országban a természetgyógyászati kezelésekre is köthető biztosítás a magánpénztáraknál. Máshol az a gyakorlat terjedt el, hogy a társadalombiztosítás a természetgyógyászati kezeléseket is finanszírozza, de csak abban az esetben, ha a gyógyítónak van saját felelősségbiztosítása. Minél magasabb végzettsége van, illetve minél kevesebb hibát követett el az addigi kezelései során, annál kisebb összeget fizet a biztosításért. A természetgyógyászati tevékenység végzéséhez nem szükségesek különféle vizsgák, ugyanis annak a gyógyítónak, aki rosszul végezte dolgát, annyira megemelkedik a biztosítási díja, hogy már nem éri meg kifizetni. Viszont ha nincs biztosítva, akkor nem mennek hozzá a betegek.
Több országban a természetgyógyászati kezelésekre is köthető biztosítás a magánpénztáraknál. Máshol az a gyakorlat terjedt el, hogy a társadalombiztosítás a természetgyógyászati kezeléseket is finanszírozza, de csak abban az esetben, ha a gyógyítónak van saját felelősségbiztosítása. Minél magasabb végzettsége van, illetve minél kevesebb hibát követett el az addigi kezelései során, annál kisebb összeget fizet a biztosításért. A természetgyógyászati tevékenység végzéséhez nem szükségesek különféle vizsgák, ugyanis annak a gyógyítónak, aki rosszul végezte dolgát, annyira megemelkedik a biztosítási díja, hogy már nem éri meg kifizetni. Viszont ha nincs biztosítva, akkor nem mennek hozzá a betegek.